Szolgálat 2. (1969)

Tanulmányok - Huba Mária: Keresztelő szent János fellépése

Szent János nem várta meg, hogy hozzá jöjjenek, maga ment utána a bűnösöknek, „bejárta a Jordán egész vidékét“. Később aztán őhozzá jöttek az emberek. — Az arsi plébános életrajzában olvassuk, hogy amikor Arsba került, minden családot meglátogatott, azokat is, akik messze elkerülték a templomot, és szívélyesen érdeklődött hogylétük, munkájuk, sorsuk iránt. Később egész Franciaországból tódultak hozzá a hívek . . . Minden igazi apostol azzal kezdi, hogy utánamegy az embereknek, akikhez küldetése szól: a pap plébániája híveinek, a hitoktató tanítványainak, a világi apostol kollégáinak, stb. Később, amikor megismerik a szeretetét, amellyel mindenkin segíteni akar és mindenkiben elő akarja készíteni az Úr útját, talán már őhozzá fognak jönni az emberek és bő termést takaríthat be az Úr csűrébe. De mit számít, ha egész életünkben az a feladatunk, hogy „bejárjuk a Jordán egész vidékét“, utánajárjunk a ránkbizottaknak, és talán csak az utódaink fogják learatni fáradozásunk termését? A mi dolgunk mindent megtenni, hogy „előkészítsük az Űr útját“, és Istenre hagyni a sikert. Nem azt fogják tőlünk számonkérni az ítéleten, hogy milyen sikerrel fáradoztunk, hanem, hogy megtettük-e azt, ami tőlünk tellett.

„Egyengessétek ösvényeit! Töltsenek föl minden völgyet, minden hegyet és halmot hordjanak le, ami egyenetlen, legyen egyenessé, ami göröngyös, legyen síma úttá, s meglátja majd minden ember az Isten üdvösségét." (Lk 3,4-6) Hogyan készítsük az Úr útját? Először is föl kell tölteni a csüggedés völgyeit: a benső életben nagy bizalomra van szükségünk. Minthogy a magunk erejéből sohasem juthatnánk el az üdvösségre, — az az Isten ingyen ajándéka —, azért egész bizalmunkat Istenbe kell vetnünk. Le kell tehát hordanunk az önhittség, büszkeség, kevélység hegyeit és halmait. Isten szívesen adja kegyelmét annak, aki bevallja előtte semmiségét, tehetetlenségét, de az önhittség hegyeiről „lepereg" a kegyelem, nem tud behatolni ebbe a sziklás talajba. (A képhez meg kell jegyeznünk, hogy mi mai emberek, akik vonatról vagy autóból, vagy kiránduláson gyalog is, gyönyörködünk a hegyek és völgyek gazdag változatosságában, sajnálnék, ha minden hegyet lehordanának és minden völgyet betöltenének. Az ókor embere azonban a sima utakat szerette, ahol nem kellett meredek hegyoldalakra fölkapaszkodnia és mély völgyekbe leereszkednie, hanem kényelmesebben érhette el a várost, ahová éppen tartott.) — Az egyenesség jelenti az őszinte beszédet, viselkedést, eljárást. Ma is még „kerülőút“ a neve, ha valaki nem mondja meg egyenesen, amit akar, hanem mindenféle ravaszkodással próbál célt érni. Az Istenhez vezető út az „egyenes út", azaz a becsületes, hátsó gondolatok nélküli őszinteség. — Az őszinteséget sokan összetévesztik a durvasággal, gorombasággal. Ezért Keresztelő Szent János prédikációja hozzáteszi: ami göröngyös (= durva, goromba, másokat sértő viselkedés), az legyen sima úttá. Az őszinteségnek kedvességgel, finomsággal, udvariassággal kell párosulnia. E nélkül az őszinteség sértő lehet, viszont a kedvesség és udvariasság őszinteség nélkül képmutatássá vagy hízelgéssé fajul el. — A bizalom és alázatosság, őszinteség

72