Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Őry Miklós: Pázmány az ige szolgálatában
nek italára hí a szent Lélek, hogy igyunk és apostoli részegséggel részeged- jünk; a lelki betegségek orvossága: ha meghidegedtél, felgerjeszt, ha bűnöktől sebesedtől, úgy meggyógyít a Szentírás. Oltoványág, mely vadságunkat szelídíti; forrás, mely nélkül úgy nem élhet a lelkünk, mint a hal nem él viz nélkül; eső, mely a földet nedvesíti és gyümölcsözővé teszi. A paradicsom tudományfája, melynek gyümölcse megmutatja a jót, melyet kövessünk, a gonoszt, melyet távoztassunk; lelki szárny, mellyel Isten eleibe repülünk; út, melyen igyenesen mehetünk mennyország felé.21 „Szent Ágoston azt írja, hogy a Szentirás tudományok tudománya, angyalok étke, barátok táplálása, papok pincéje, apostolok dicsősége, próféták gazdagsága, püspökök hivatala, gyermekek abc-je, özvegyek tanúsága, házasok ékessége: egyszóval minden rendek üdvösséges tanúsága“. (VI 505). i Ilyen méltatás és nagyrabecsülés után nem nehéz elképzelni Pázmányt, amint napi elmélkedését végzi vagy vasárnapi prédikációját előkészíti. Mikor kezébe veszi a „mennyországból a nagy Istentől küldött levelet, megcsókolja és süveg-vetve olvassa“.22 Közben meditálgatja és sűrű fohászokkal fordul a Szentiélekhez világosságért, mert „a Szentírás titkainak értelméhez nem tudományunk lábán érkezünk, hanem Isten tanítása és vezetése által“ (VI 502). A Lélek fényében nézi és bensőleg ízleli Isten szavát, „mert ha a mannát meg kellett őrleni, törni és főzni, a Szentirás ízit, gyönyörűségét és táplálását sem érezhetni különben, hanem ha elmélkedésünkkel apróra törjük az ő titkait ... A mandolának ízit nem érzed, ha rágatlan alányeled: a Szentirásnak sem érzi édességét, aki meg nem rágja belső jóságát“. (VI 504) Pázmány nagyon ismeri a Szentírás hatékonyságát, szakramentális erejét. „Nincs oly hideg szív, melyet isteni szeretetre nem gerjeszt . . . Lelki vigasztalásunkra, bűnünk ismeretére, erkölcsünk rendelésére sok világos példák és tanítások vannak az Isten könyvében.“; „Az örök életre táplál: aki foganatosán használja a Szentirást, az Isten fiává lesz és halált nem lát mindörökké.“ (VI 583). „Sok könyörgéssel, alázatossággal, tiszta lélekkel, az anyaszent- egyház tanításának engedelmes fogadásával kell készülni a Szentirás értelméhez“ (VI 508): ilyen kegyelmiesen fogja fel Pázmány a szenti rás-magyará- zást. Ismeri annak mindenfajta értelmezését. A hittitkoknál, főleg az Úr Jézus életének eseményeinél a betűszerinti, történeti értelmezést helyezi előtérbe. De használja a különböző lelki értelmezést is: a tipikus, az allegóri- kus és eszkatológikus értelmet. Az ószövetségi személyekben és történésekben minduntalan felismeri az Újszövetség előképeit: Máté nyomában jár. 21) ÖM VI 497-505 és 581-582. A felsorolást csaknem szóról szóra a két prédikációból vettük. 22) ÖM VI 496 Borromeo szent Károlyt említi, de hozzáteszi: ma is sokan ezt cselekszik. C&v-S 67
