Szolgálat 2. (1969)

Tanulmányok - Őry Miklós: Pázmány az ige szolgálatában

2. Az ige hallgatói

Pázmány szószéke alatt nem ült fejedelmi udvar, sem országos vezetőréteg, mint Skargánál Krakkóban vagy Scherernél Bécsben, sem pápai udvar vagy a klérus elitje, mint Toledonál vagy Bellarminnál Rómában. Legfeljebb a pozsonyi országgyűlések idején gyűlt köréje az ország színe-java, hogy tanítását hallgassa. Nagyszombati közönsége a félművelt nemesség és az egyszerű kétnyelvű nép, „az egy-ügyű község" volt. Ezt oktatta, tanította.

De hallgatóságát következetesen megneveli, hogy Isten igéjét minél gyümölcsözőbben fogadja. Már az evangélium felolvasását követte a sztereotip felhívás: „melyből, hogy lelkünk épülletire tanúságot vehessünk és Istennek akaratját ne csak füllel halljuk, hanem cselekedettel teljesítsük, kérjünk áj- tatos szívvel szent Lelket . . Ezt megtetézte a propozició végén a figyelem nyomatékos felkeltése: „Nemcsak hasznos, de teljes életünk kormányzására szükséges ez a tudomány, azért szívvel-Iélekkel ébren legyetek a tanulásra“.7 A kegyelem elsőségének tudatáben felszólítja közönségét: „Kérjétek Istent, igazgassa elmémet és nyelvemet, hogy helyesen szóljak. Én is könyörgök, hogy ő szent Felsége gerjessze szeretetre szíveteket“.8 9

Két prédikációjában7 részletezi azt a lelkű letet, amellyel Isten szavát fogadnunk kell. „Hogy Isten igéjének hallgatása üdvösséges legyen, négy dolog kívántatik: nagy kedvvel és lelki éhséggel kell a prédikációra menni; nem elmecsavargással, sem ásító és szunnyadó álmossággal, hanem figyel- metesen kell az igét hallgatni; azt magunkra kell szabni és erkölcsünk jobbítására fordítani; végül a tanítást cselekedetünkkel kell gyümölcsöztet- ni.“ 10 *

A lelkiéhséget felkelti a gondolat, hogy Isten iskolájába megyünk, ahol önnönmaga Krisztus szól, prédikátorának mint tolmácsának szája által (Krisztus követségében járunk!). „Az imádkozásban mi beszélünk az Istennel, a prédikációban a nagy Isten szól nekünk, int, oktat minket.“ "

A vágyat fokozza, ha tudjuk, hogy nekünk nagyon hasznos és üdvösséges dolgokról hallunk a szentbeszédben.

„Ha városházába vagy törvényszékbe mégy: perpatvart, vádolást, büntetést, adószedést hallasz; mennyországról semmit nem hallasz. Ha barátiddal együvé gyülekezel a hazug piacra: pénzről, jóllakásról, házi galibáról, világi szorgalmaskodásról, mások rágalmazásáról elég szókat hallasz; a bűnök rútságáról, a pokol kínjairól semmit nem hallasz. Ha udvarba mégy: tréfát,

7) ÖM VI 383 és 744.

3) ÖM VII 492 (Az isteni szeretetröl).

9) 5 Böjt: Mint kell Isten igéjét gyümölcsösen hallgatni és ötvened vas. II: Isten igéje igaz világosság.

10) ÖM VI 583 és 593.

11—14) ÖM VI 584, 585, 587, 588 oldalakon.

55