Szolgálat 2. (1969)

Tanulmányok - Őry Miklós: Pázmány az ige szolgálatában

csúfságot, emberszólást nem keveset hallasz; a tiszta életnek és angyali erkölcsöknek dicséretéről semmit nem hallasz. Egyszóval akárhová fordulj, világi gondokról, csintalanságokról, feslettségekről sokat hallasz, de lelki dolgot, üdvösséges tudományt csak az Isten házában, csak a Christus iskolájában hallasz.12

„Isten igéjének rothatatlan magvát, melyből isteni születésünk vagyon“ tiszta szívvel kell befogadni: „elsősorban alázatosan könyörgünk, hogy Isten bocsássa meg bűneinket, hogy tiszta edénye legyen az ő igéjének; világosítsa értelmünket, gerjessze akaratunkat . . . Mert kiálthat a prédikátor: de csak Isten az, aki szent malasztjával megnyitja a szíveket".13

Pázmány az erős valóságok embere, azért kéri hallgatóit, ne a pap ékesszólását, tudását vagy stílusát bámulják: „ne kapdossanak az árnyékon, hanem a valósághoz nyúljanak" ,M „Sem ékesen szólásra — vallja Pázmány magáról — sem egyéb czifrára nem szaggattam: hanem amit üdvösségesnek ítéltem azt egy-ügyű szókkal gyakran előhoztam." Emberi tekintetet és személyválogatást nem ismer: „Kötelességem erőltet, hogy azoknak is megmondjam az igazát, akiknek nem tetszik."15

A keresztény hívő a prédikáció minden szavát úgy vegye, mint neki és öérette mondott dolgot. Ne másra applikálja, hanem magára vegye.

„Némelyek úgy viselik magukat, mint az étekmetélök a fejedelmi asztalnál: darabolják, osztogatják egyebeknek a szép étkeket, de maguk semmit nem esznek. Ezek is a prédikátor tanítását és dorgálását egyebekre osztják: Bezzeg ez a bíró vétkét feszegeti; ez a tanácsot illeti; amaz a plébánost tángálja; ah, mely jól illik ez a szomszédasszonyhoz; vaj, ha itt volna az én komám, meghallaná leckéjét; és mint a szem, hogy egyebeket lát, de nem látja magát: úgy ezek látják, mit kellene tanulni másoknak, de nem látják maguk szükségét." 16

A II. vatikáni zsinat által annyira hangoztatott isteni ige ereje és hatékonysága (DV 21) jut kifejezésre Pázmány figyelmeztetésében: „a templomból ki ne lépjél, hanem Istentől kérj segítséget és malasztot. Isten az, aki malasztjával gyökerezteti és neveli az elvetett magot“.17

„Prédikáció közben is sokszor Istenhez emeljék gondolatukat, és kérjék, hogy szívükbe oltsa azt az igazságot, amelyet hallanak." Pázmány nem bocsátja el hallgatóit a templom küszöbén. Jótanácsa továbbkíséri őket a hétköznapokba:

„Aki gyümölcsét akarja érezni Isten igéjének, hetedszaka emlékezetében viselje, amit hallott, sőt . . . mindennap időt válasszon, melyben az Isten igéjének és a keresztyén vallásnak bizonyos cikkeit jól megfontolja: az Isten jótéteményeit és az Ígért boldogságnak nagy voltát meggondolja,

15) VI p. XXIII.

16) VI 589.

17) VI 591.

56