Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Király István: A szentírás és az elmélkedés
sen, hogy növekedjék és mindig mélyebbé váljék, ahhoz állandóan meg kell maradnia ebben a térségben: beszélni „valamiről", hallgatni „valamire", amit Isten mond nekünk, Ilyen térségül adta nekünk Isten a Szentírást, itt válik maradandóvá Istenhez való személyes viszonyunk. Az itt szóbanforgó „valamin“ mitsem változtat, hogy a bibliai szerző szavának vagy Isten szavának tekintem-e a Szentírást. Az értelem azonos marad. Isten pontosan azt mondja nekünk, amit a szerzők akarnak mondani, se többet, se kevesebbet. De hogy nemcsak egy ember mondja ezt, hanem Isten, ez egymagában teljességgel megváltoztat mindent. Plátó gondolatainak olvasásakor megértem azt, amit Plátó irt és eközben a századokon túl bizonyos meghittségbe jutok Plátóval. Megértem őt. De ez annyit jelent, hogy megint egy embert értek meg. Az evilági varázskor nem pattant szét. A Biblia olvasásakor fölpattan. Emberi szót olvasok Megértem. Ugyanakkor megértem az embert, aki írta. De nemcsak őt. Megértem Istent. Egyetértésbe, meghitt viszonyba jutok Istennel. Ez csak a Bibliánál van így és semmiféle más emberi szónál. Király István A SZENTÍRAS ÉS AZ ELMÉLKEDÉS A mélyebb lelki életre törekvő emberek minden időben megsejtették azt, hogy az elmélkedő imádság útját kell választaniok. Felfedezték azt is, hogy ezen az úton a lelki olvasmánynak vezető szerepe van. De mit olvassunk, melyik az a könyv, amelyikben egészen kiváltságos módon találkozunk az Istennel? A Szentírás az a könyv, amelyik Isten üzenetét tartalmazza, Isten nagy tetteiről beszél és Isten szó! általa hozzánk, ezért a lelki olvasmányok között az első és legfőbb helyet foglalja el. Már szent Jeromos ezt mondta róla: aki nem ismeri a Szentírást, — vagyis nem ismeri meg állandó olvasás, elmélkedés révén, — az nem ismeri Krisztust. Aki pedig Krisztust nem ismeri, az Istent sem ismeri meg igazán. Ez a magyarázata annak, hogy a II. Vatikáni zsinat miért buzdít minden hívőt, hogy tanulja meg a Szentírás állandó olvasása által „Krisztus Jézusnak fölséges ismeretét." (Const.: Dei Verbum, n. 25) 1) Hogy megtaláljuk-e azt, amit keresünk, az attól is függ, hogy milyen lelkülettel vesszük kézbe a Szentírást, és milyen lelkülettel olvassuk. Szent Ágoston megtérése előtt éveken keresztül vonakodott kezébe venni az írást, amig rá nem döbbent arra, hogy a Biblia Isten üzenetét tartalmazza. Attól kezdve úgy tekintette a szent könyveket, mint Isten levelét, amelyet a meny- nyei hazából írt, száműzetésben élő gyermekeinek, hogy a hazavezető útra 3Ő
