Szolgálat 1. (1969)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Új irányzatok a lelk iélet teológiájában

Az egyházatyák nemcsak egy letűnt keresztény kor tanúi; a modern embernek is szolid szellemi-lelki táplálékot nyújtanak. A keresztény gondolkodás az ő segítségükkel újra felfedez bizonyos kategóriákat, amelyeket a skolasztika lassan-lassan elveszített. Midenekelőtt a történetiség iránti érzéket, amely a modern filozófia érdeklődésének középpontjában áll (Hegel, Marx, Kierkegaard és Bergson). Irenaeus, Origenesz, Ágoston vagy Nisszai Gergely műveiből kivehető az üdvtörténeti szemlélet. Tulajdonképpen az üdvösségtörténet adja meg gondolkodásuk keretét; s ebben egész közel állanak a Biblia szelleméhez. A Zsinat dokumentumaiban ez az üdvtörténeti szemlélet központi helyet kapott; a legújabb teológiai „summák" pedig (pl. a J. Feiner és Magnus Löhrer által szerkesztett ötkötetes „Mysterium Salutis“) teljesen az üdvösségtörténetre épülnek.

Még a biblikus és a patrisztikus megújulásnál is régebbi a liturgikus mozgalom. Már az első világháború előtt megindult Belgiumban (Dom Lambert Beauduin vezetésével), és a két háború között szélesen kibontakozott Németországban (R. Guardini, P. Parsch, J. A. Jungmann). A francia nyelvterületen a La Maison-Dieu c. folyóirat és a Lex Orandi könyvsorozat mélyítette el a liturgiával kapcsolatos teológiai kérdéseket.

A liturgikus mozgalom úttörői munkájukat a múlt feltárásával kezdték: archeológiái tanulmányokkal, a mise történetének megírásával (Jungmann, Missarum Sollemnia), a gregorián-ének tökéletesítésével (Soles- mes-i iskola); majd elmélyítették a szentmise misztérium-jellegét (O. Casel), a húsvéti titok teológiáját (L. Bouyer); a liturgia szimbolizmusát értelmezték (R. Guardini) és napjainkban kidolgozták a szentségek új teológiáját (K. Rahner, E. Schillebeeckx, O. Semmelroth). Annakidején a Mediator Dei körlevél összegezte a liturgikus mozgalom eredményeit és egyszersmind figyelmeztetett a túlzásokra. A liturgiáról szóló konstitúció és az első püspöki szinodus még jobban elmélyítette és kiszélesítette a liturgikus megújulást.

A zsinati megújulást a már említett üdvtörténeti szemlélet inspirálta, és ezen belül az egyház titkának új megvilágítása, valamint az egyház és a világ kapcsolatának új értelmezése. Teilhard de Chardin, H. de Lubac, J. Daniélou, Y. Congar, A.-D. Chenu, K. Rahner, E. Schillebeeckx, H. Küng, B. Häring stb. teológiai munkássága főleg azt célozza, hogy a világ felé nyitott egyház képe, a földi valóságokat újra-értékelő keresztény szemlélet kialakuljon. Eszméikből sokat átvett a Zsinat (főleg a Lumen Gentium és Gaudium et Spes k. konstitúció); ennek az új teológiának ösztönzésére új keresztény lelkiség van kialakulóban.

Lássuk most ennek az új szellemiségnek, „lelkiségnek“ jellegzetességeit!

2. Új irányzatok a keresztény lelkiségben •

Tanulmányunk harmadik pontjában pontosabban meghatározzuk majd a „lelkiség" értelmét. Most csak hozzávetőleges definíciót adunk: az evangé8