Szolgálat 1. (1969)
Halottaink - Dr. Holenda Barnabás (S. L.)
dem fizika nagy elméletei (relativitáselmélet, kvantum mechanika) kialakultak. Ezek azonban annyira eltértek a mindennapi tapasztalattól és a megszokott gondolkodástól, hogy a régi fizikus nemzedék legnagyobb része idegenkedéssel fogadta azokat. De egyébként is megértésük olyan matematikai felkészültséget kívánt, ami igen kevés emberben volt meg. H. B. kezdettől fogva érdeklődéssel fordult az új eredmények felé, matematikai alapképzettsége képessé tette a legnehezebb kérdések tanulmányozására, kiváló nyelvtudása (latinul, németül, franciául és angolul olvasott) lehetővé tette, hogy a szakmunkákat eredetiben olvassa. Páratlan szorgalommal tanulmányozta rövidesen megjelenésük után a klasszikusnak számitó munkákat, hogy csak párat említsünk: Planck, Einstein, Sommerfeld, Niels Bohr, M. Born, Heisenberg, de Broglie műveit, úgy hogy Magyarországon a legelsők közé tartozott, akik a modern elméleti fizikát valóban ismerték. Maga nem volt önálló kutató, — ez a körülmények között nem is volt lehetséges, — inkább igyekezett óriási tudását arra felhasználni, hogy tanítványain kívül a szakemberekkel is megismertette, majd később a müveit nagyközönséget is tájékoztatta a fizika új eredményeiről. Egy-egy újabb tudományos felfedezésről, majd az új jelenségek magyarázatára szolgáló elméletről szakfolyóiratokban számolt be (Matematikai és Physikai Lapok, Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapok, Természettudományi Közlöny). Népszerűsítő munkái a Pannonhalmi Szemlében, a Katolikus Szemlében és a bencés gimnáziumok Évkönyveiben jelentek meg. Cikkeit mindenütt szívesen fogadták, mert a tudományos felkészültséghez nagyszerű előadó és megértető képesség járult. Ezért különféle alkalmakkor (szabadegyetemek, kultúrál is előadássorozatok) tartott előadásai mindig nagyon kedveltek voltak! Mikor az 1930-as évektől kezdődően nagyobb mértékben megindult az új tudományos elméletek filozófiai és világnézeti értékelése, H. B. is nagy lelkesedéssel kezdett ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Helyes tapintattal mutatott rá, hogy nem szabad a tudománytól azt várni, hogy az a vallási igazságokat „bebizonyítsa", a keresztény tudás feladata azt kimutatni, hogy a tudomány és a hit között nincs ellentét. (Teilhard de Chardin és társai). A modern fizikai eredmények még egy lépéssel tovább vezetnek: irányt mutatnak a lélek és az Isten jobb megismerése felé! A teremtett világ a Teremtő felé mutat. Ennek az útnak a megismertetését tartotta H. B. élete főfeladatának. Különösen a Vigíliában megjelent cikkei (1949-től 1963-ig) foglalkoznak ezzel: A csillagvilág születése, Az atom titkai felé, A mindenség élete, Okság és véletlen. Ezek, és sok más cikke, egy hívő tudós mélységesen őszinte hitvallása, ugyanakkor eligazítás a nem szakemberek számára, hogyan vezet az igazi tudás Isten megismerésére és szeretetére. Éppen ezek a munkák mutatják, hogy H. B. a tudást nem önmagáért művelte, hanem a tudás út volt számára a lélek világa, az örök élet, az Isten felé! Egy évfolyamtársa szerint2): kivételesen ragyogó tehetség volt. Tudását, nagy intellektusát csak talán alázatossága, szelídsége és szerénysége múlta felül. Ha pályáját, munkahelyét és munkaterületét másképpen rendelte volna a minden dolgok Igazgatója, ha tudományos intézetben, kutató kísérleti helyen munkálkodhatott volna congeniális vezető mellett, korának n a g y tudósai közé sorolhatná ma a tudományos világ. Isten másképpen rendelkezett!“ „ünnepnapjai közé tartozott, amikor a nyári nagyvakációban, a pihenés ideje alatt, egy-egy hatalmas árnyas fa terebélye alá heveredve, könyvvel kezében, vasárnapi ünnepi prédikációjára készülve, elmélkedett, hogy szülőfaluja plébánia templomában beszéljen az egyszerű embereknek Isten szentségéről, nagyságáról, jóságáról." 2) Vértes Zoárd megemlékezése. 89
