Szolgálat 1. (1969)

Egyház szava - VI. Pál pápa: Üzenet a papsághoz

teket. Ismerjük apostoli buzgóságtokat, lelkipásztori gondjaitokat. Ismerjük azt is, mily nagy tiszteletet és hálát vált ki annyi hivőben evangéliumi ön- zetlenségtek és apostoli szeretetetek. Lelki életetek kincsei, Istennel való belső kapcsolatotok, Krisztussal vállalt áldozatotok, a szemlélődésre törekvő vágyatok még a tevékenységben is, mindez ismeretes előttünk. Szeretnénk megismételni mindannyiotokkal kapcsolatban az Úr szavait, aki ezeket mondja a Titkos Jelenések könyvében: „Ismerem tetteidet, fáradozásodat és állhatatosságodat“ (2,2). Mennyi megindultságot és örömet jelent nekünk ez a látvány! Mennyi hálát vált ki lelkűnkben! Köszönetét mondunk mindannyi- otoknak és Krisztus nevében megáldunk mindnyájatokat mindazért, amik vagytok és amit tesztek Krisztus Egyházában. Püspökeitekkel együtt ti vagytok ennek az Egyháznak legjobb munkásai, oszlopai, mesterei és barátai, Isten titkainak közvetlen sáfárai (1 Kor. 4,1; 2 Kor. 6,4).

Azért akartuk igy feltárni előttetek szívünket, hogy mindegyiktek tudja, érezze, mennyire becsüljük és szeretjük, és valamennyien boldogan egynek tudjátok magatokat velünk az apostoli munka nagy célkitűzésében és erőfeszítéseiben.

Mindez nem rövidlátó és egyoldalúan optimista látásmód. Tudjuk jól, hogy annyi sok pap mellett, akik megelégedettek, és örömüket lelik hivatásukban, nem kevés fájdalmas eset is akad, s ezeknek híre sokszor feltűnőbb, mint amazoké. A papság egyes tagjainál nyugtalanságot, bizonytalanságot tapasztalunk az Egyházban elfoglalt helyüket illetőleg. Egyes papok azt hiszik, hogy ki vannak zárva a gyorsan fejlődő modern társadalomból.

Kétségtelen, az átalakuló modern világ mai megrázkódtatásai a papokat is elérik. Ök is, miként testvéreik a hitben, Isten felé vezető útjukon sötét órákat is élnek át. Ezenkívül azért is szenvednek, mert a papi élet bizonyos tényeit helytelenül értelmezik és igazságtalanul általánosítják. Arra akarjuk most emlékeztetni a papokat, hogy minden keresztény helyzete, de főleg a papoké, ellentmondásosnak tűnik és érthetetlen marad azok szemében, akik nem hisznek. A mai helyzet arra hívja a papot, hogy mélyítse el saját hitét, egyre inkább tudatosítsa azt, hogy micsoda, milyen hatalmat kapott és milyen küldetéssel bízták meg. Kedves Fiaink és Testvéreink, arra kérjük az Urat, hogy adjon világosságot, segítsen bennünket, amikor meg akarunk erősíteni benneteket.

Minden papnak mondjuk tehát: sohse kételkedjetek szentségi papságtok természetében. A papság nem akármilyen tisztség vagy szolgálat az egyházi közösségben. Olyan szolgálat, amely az egyházirend szentsége révén — kitörölhetetlen jeggyel jelölve a papot — egészen különleges módon részesedik Krisztus papi hatalmában (LG, 10 és 28). ,

így tehát kidomboríthatjuk a katolikus papság néhány sajátos dimenzióját. Először is a szent jelleget. A pap Isten embere, az Úr szolgája. Olyan

58