Szolgálat 1. (1969)
Egyház szava - VI. Pál pápa: Üzenet a papsághoz
EGYHÁZ SZAVA VI. Pál pápa ÜZENET A PAPSÁGHOZ Hozzátok, a szent katolikus Egyház papjaihoz, hozzátok, igen szeretett fiaink, akiket a papszentelés testvérünkké és munkatársunkká avat az üdvösség szolgálatában, — miként testvérei és munkatársai vagytok saját pásztoraitoknak is — közvetlenül hozzátok akarunk szólni ma, amikor véget ér a hit éve, s Szent Péter és Pál apostol vértanúságának 19. centenáriuma. Röviden, egyszerűen szólunk hozzátok, de ezt valóban nektek szánjuk. Már régóta a szívünkben hordjuk ezt a szándékot. Azóta, hogy paptestvéretek vagyunk; vagyis attól a naptól kezdve, hogy titokzatos végzés szerint pappá szenteltek bennünket és igy megéltük azt az új és mély sorsközösséget mindazokkal, akik kiválasztásunk értelmében hivatottak vagyunk Krisztust megszemélyesíteni az Atya akarata iránti odaadásunkban, a meg- szentelődésben, a hívek vezetésében és szolgálatában, a világ üdve mun- kálásában. Mindig mély megbecsülés, rokonszenv és testvéri érzés fűzött bennünket hozzátok, paptestvéreink. Később, amikor az Egyház főpásztori megbízatást adott nekünk, előbb a püspöki, majd pedig a pápai hivatalt bízva ránk, állandóan és egyre sürgetőbben a papságra gondoltunk, a megbecsülés, a gondoskodás és a szeretet érzelmeivel. Sokszor bántott bennünket az a tudat, hogy nem szóltunk hozzátok eléggé, hogy nem tanúsítottuk gyakrabban és megfelelő jelekkel, mily érzelmet keltett fel és kelt ma is irántatok szívünkben a Szentlélek Isten. Ez a szívünkből jövő érzelem szinte minden más gondolatot és érzelmet magával ragad, s hivatalunk gyakorlásában szinte ez tölt el bennünket: a szeretet rendjében ti foglaljátok el, min- denekfelett és mindenben, az első helyet papjaink, püspöktestvéreinkkel együtt. Ezért akarunk ma hozzátok szólni. Nem enciklikát intézünk hozzátok: nem oktatás ez, nem kánoni előírások gyűjteménye: egyszerűen szivünk kiöntése. „Megnyílt az ajkunk és kitárult a szívünk felétek ..." (2 Kor. 6,11). Most, amikor az apostolok 19. centenáriumáról emlékezünk meg, akik az evangéliummal és vérükkel vetették meg a római egyház alapjait, meg kell nyitnunk egy pillanatra lelkünket. Nagy csodálattal és nagy szeretettel tesszük ezt. Ismerjük Krisztushoz, az Egyházhoz való hűségteket. Ismerjük elkötelezettségteket és küzdelmei57
