Szolgálat 1. (1969)

Tanulmányok - Viola Kálmán: Karl Rahner

is része. (25) Az embernek a világgal szemben való elkötelezettsége folyik másrészt az Egyház hagyományos tanításából is. A keresztény teológia a manicheizmustól kezdve visszautasított minden dualista felfogást. Ez a szemlélet végeredményben az anyagi és szellemi valóság széthasításában és egymással való gyökeres szembeállításában áll. A keresztény teológia viszont kezdet óta vallja, hogy az ember szellemét alkotó Isten teremtette az anyagi világot is, azt az anyagi világot, amelyet az ember szellemével egyre jobban átfog és uralma alá hajt, amelyet a homo faber a gyárakban átalakít s amelynek mérhetetlen térségébe az űrhajós egyre messzebb behatol. Mind az emberi szellem, mind az anyagi világ a létteljességből, vagyis az Istenből meríti létét és értelmét. A diaszpórában élő kereszténynek ezt az igazságot is meg kell élnie és tovább kell adnia embertársainak, akikkel együtt dolgozik a világ átalakításán. „A maradéktalan becsületességgel megélt világi élet, — mondja Rahner — már a vallásos élet kezdete. Isten ugyanis szereti a világot, kegyelmével megszenteli és semmiképp sem tekint rá a vetélytárs irigységével“. (26)

A diaszpórában élő keresztény, aki a történelmi helyzetben is fölismeri az Isten szavát, nem fogja tétlenül nézni a világ fejlődését, hanem maga is tevékenyen közre fog működni a világ átalakításában és megszentelésében. Ugyanakkor rá fogja ébreszteni az önmagát hitetlennek tartó, de önzetlen és becsületesen dolgozó munkatársát is arra, hogy őbenne is isteni erő dolgozik, amennyiben maradéktalanul végrehajtja Istennek a világról elgondolt tervét. (27) * 1 2 3

JEGYZETEK

(1) Legjobb bevezető Rahner tanulmányozásába a Ch. Muller és H. Vorgrimler szerkesztésében francia nyelven megjelent kis könyv: Karl Rahner (Fleurus kiad., Paris 1965, 190 o.). A könyv első részében megtalálható R. rövid életrajza és egy bevezető teológiai munkásságába. Sok szövegidézet illusztrálja R. teológiáját, amelyet a szerzők négy főtéma: az ember, az Isten, az Egyház és a mai időknek szánt lelkipásztori program köré csoportosítanak. A könyv befejezőjében de Lavalette, párizsi teológiai tanár méltatja R. érdemeit. De Lavalette szerint R. világsikere főként két dologból érthető. Egyrészt megmagyarázható abból a teológia iránt támadt szomjúságból, amelyet a biblikus és liturgiái megújhodás fakasztott. Másrészt érthető abból a tényből, hogy R.-nek sikerült a katolikus teológiával kapcsolatos kettős hiedelmet eloszlatnia: megmutatta, hogy a katolikus teológia nem szükségképpen hűtlen és érzéketlen a közvetlen tapasztalat iránt. Ugyanakkor megállapítja, hogy R. tegnap írt teológiai munkája éppúgy érdekli és izgatja ama emberét és teológusát, mint azokat, akikhez tegnap szólt.

(2) Ch. Muller - H. Vorgrimler, Karl Rahner, 64.

(3) Muller-Vorgrimler ezt a címet adták R.-ről szóló könyvük első fejezetének: „L’homme, un étre orienté vers Dieu“. R. maga a Sendung und Gnade című könyvében (Tyrolia Verlag, Innsbruck 1959, 422-423) adja meg tömören az Istenre- tájolt-ember megfogalmazását: „Es geht um den Menschen, der offen ist auf Gott, auf den Namenlosen, Unergründlichen, UnsagbaYen, es geht um den Menschen . . .-der in der Unermesslichkeit der Weite seines Geistes und seiner Liebe alles relativiert ausser eben jenem einen Unsagbaren, den wir Gott nennen . . .

48