Szolgálat 1. (1969)

Tanulmányok - Viola Kálmán: Karl Rahner

tékek védelmét s azokat szorgalmazza törvényhozásában vagy konkordátumokkal szentesítse. Ez csak addig volt szükséges és lehetséges, amíg az állam alattvalói mind, vagy túlnyomó többségükben keresztények voltak s ezért a keresztények érdeke egybeesett az állam érdekével, s az állam érdeke a keresztényekével. A diaszpórában a keresztény már nem mint egy meghatározott (többséget alkotó) társadalmi csoport tagja, hanem mint puszta egyén viszonyul az államhoz s mint ilyen igyekszik megélni keresztény eszményét. A kereszténységnek ez az új helyzete azonban ugyanakkor nevetségessé teszi és alapjaitól fosztja meg azt a maradi egyházellenességet, amely az Egyházban és a kereszténységben kizárólag vagy elsősorban politikai testületet és hatalmat látott. A diaszpórában élő egyház természetesen nem zárkózhat be gettóba, hiszen apostoli küldetése van. Küldetését azonban nem a politikai vagy gazdasági hatalom kényszerítő eszközeivel hajtja végre, hanem párbeszéddel igyekszik fölkelteni embertársában az Isten és a felebarát iránti szeretetet. Kereszténynek lenni ma nem annyit jelent, mint alávetni magát konformista módon a megszokás és a miliő kényszerének, hanem egyéni, szabad elhatározásból elfogadni és megélni az emberi élet legfőbb értékét, a létteljességet, amely az Istenből sugárzik.

A diaszpórában élő kereszténynek egész lelkiségét az új helyzethez kell szabnia és idomítani, ha meg akarja állni a helyét. Ezért Rahner jogosan bírálja a keresztény lelkiség bizonyos külső megnyilvánulásait, amelyek idejüket múlták, vagyis amelyek akár a keresztény egyéni élete, akár annak társadalmi kihatása szempontjából a diaszpórában inkább hátrányt, mint előnyt jelentenek.

111. Az új keresztény lelkiség

Rahner szerint a diaszpórában élő kereszténységnek új lelkiségre van szüksége. (20) Ez nem jelenti azt, hogy a keresztény lelkiség hagyományos értékei kérdésessé váltak; mintha a böjt, az imádság, az önmegtartóztatás, az önfeláldozás elvesztették volna eredeti jelentőségüket. Mivel a keresztény értékeket új szituációban kell megélni és megvalósítani, azért ezeket az értékeket más formában és főként más magatartással kell a kereszténynek elsajátítania és továbbadnia. Mivel az a környezet, amelyben a hívő keresztény él, egyre jobban elvilágiasodik s így a hívő ember egyre kevesebb külső motívumra támaszkodhat hitének megélésében, azért az új lelkiségnek elsősorban személyes meggyőződésből kell fakadnia.

Miként sokan mások, Rahner is megállapítja: manapság az egész emberiséget, s vele együtt az Egyházat is bizonyos nyugtalanság hatja át. A II. Vatikáni Zsinat végeredményben ezt a nyugtalanságot csak még jobban fokozta, ahelyett, hogy lecsillapította volna. Sokan aggódva kérdik: nem lett volna-e jobb, ha a Zsinat elmarad s Egyház továbbra is élvezhetné belső nyugalmát és békéjét? Rahner szerint ez az óhaj teljesen utópisztikus. Már- csak azért is, mert ennek a nyugtalanságnak a forrása éppen az a világ,

45