Szolgálat 1. (1969)
Tanulmányok - Viola Kálmán: Karl Rahner
csoportba oszthatjuk: bizonyos események önmagukban véve közömbösek a keresztény erkölcsi tudat előtt; más események önmagukban véve erkölcsi kötelezettséget írnak elő, amennyiben a keresztény tudatnak vagy el kell fogadnia, vagy minden eszközzel el kell hárítania azokat. Van azonban az eseményeknek egy harmadik faja is, amelyet Rahner üdvtörténeti szükségszerűségnek nevez. (18) Ezzel szemben a keresztény nem foglalhat el közömbös álláspontot, márcsak azért sem, mert üdvösségét szükségképpen ebben a helyzetben kell megvalósítania. A kereszténység diaszpóra-helyzete is üdvtörténeti szükségszerűség. Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy ez a helyzet önmagában jogos. Sőt ellenkezőleg, történelmileg biztos, hogy egyes országokban a kereszténység mai diaszpórahelyzete egyéni vagy társadalmi bűnöknek — beleértve magukat a keresztényeket is —, mulasztásoknak a következménye. De mivel ez az új helyzet ellenállhatatlanul bekövetkezett, a kereszténynek számolnia kell vele és keresztény magatartását, életét annak megfelelően kell módosítania. Rahner szerint az üdvtörténeti szükségszerűség fogalmát legjobban Krisztus szenvedése és kereszthalála világítja meg. Krisztus maga elismerte, hogy szenvednie kel! és hogy meg fogják ölni. Ezért erélyesen rendreutasí- totta Pétert, aki szembe akart vele fordulni, midőn azt állította, hogy Krisztussal ilyesmi nem történhet. Péter tehát nem akarta elismerni azt, aminek mindenképpen be kellett következnie. Jogosan háborodott fel Krisztus elítélése és megöletése ellen, hiszen a legnagyobb bűn volt. Tévedett azonban, mert nem az Isten tervei szerint gondolkodott, midőn el akarta hárítani Krisztus halálát, az üdvtörténetnek ezt a lényeges és szükségszerű eseményét. Amint Krisztus szenvedése és halála szükségszerű volt az üdvtörténet szempontjából, úgyanúgy az Egyház mai diaszpóra-helyzete is szükség- szerű s ezért a kereszténynek el kell fogadnia. Az Egyház ugyanis a történelemben olyan jel, amelynek ellene mondanak. A diaszpórában élő keresztény helyzete azonban egészen más, mint azé a keresztényé, aki tiszta keresztény környezetben született és nevelkedett, és akit az állam és törvényei, maga a köztudat segítettek hogy megvalósíthassa és kialakíthassa egyéni életében is a keresztény értékeket. A diaszpórában elő keresztény hite ugyanis állandó veszélynek van kitéve a környezet, a társadalom, az irodalom, a művészet, a nevelés részéről, amely teljesen elvesztette sajátos keresztény jellegét, ha ugyan nem öltött magára kifejezetten keresztényellenes vagy vallásellenes köntöst. A diaszpórában élő kereszténységnek el kell fogadnia, hogy pluralisztikus társadalomban él, ahol akarata ellenére is különféle áramlatok, ideológiák találkoznak össze és élnek szünbiózisban egyenlő polgárjogokat élvezve. (19) Ezért Rahner elismeri, hogy az Egyház és állam közötti viszonynak is új formát kell öltenie. A kisebbségben élő Egyház egy pluralista társadalomban többé nem várhatja el, hogy az állam törvényhozása kifejezetten figyelembe vegye a keresztény ér44
