Szolgálat 1. (1969)

Tanulmányok - Viola Kálmán: Karl Rahner

Kirch e-ben, (10) az ötkötetes pasztorálteológiai kézikönyvben, (11) a Quaestiones disputatae (12) teológiai sorozatában egymás után veti föl a mai ember legégetőbb problémáit, amelyekre szerinte a ma teológusának a mai ember nyelvén kell választ adnia* Az emberiség eredetétől a születésszabályozás, társadalompolitika problémáján át a lelkiélet kérdéséig nincsen olyan téma, ami ne érdekelné. A különféle folyóiratokban megjelent teológiai cikkeit Schriften zur Theologie (13) — Teológiai írások — címen immár nyolc vaskos kötetben adta ki. Mivel az itt tárgyalt problémák a teológiának csaknem minden területét érintik, a Schriften fölmér- hetetlen hatást gyakoroltak az utóbbi évek teológiájának a fejlődésére.

Nem könnyű röviden összefoglalni, miben áll a Rahner által alkotott új teológia. Legmeglepőbb jellemvonása, hogy számos olyan teológiai problémát vet föl, amelyről eddig a teológiai irodalomban nem esett szó. De korántsem önkényesen megfogalmazott, absztrakt problémákról van szó: Rahner teológiája bele van ágyazva a mai ember szituációjába, kérdésfelvetése is onnan indul ki. Milyen a mai világ? Milyen a mai világban élő embernek, a mai világban élő kereszténynek a szituációja? Rahner szerint a teológus csak akkor tud a ma emberéhez szólni, csak akkor tudja közölni vele az Isten szavát, ha ezt a kérdést előzőleg tisztázta. Hogy Rahner teológiájának alapgondolatát megértsük, mindenek előtt be kell mutatnunk, miként látja korunk nagy teológusa a kereszténység új helyzetét.

II. A kereszténység új szituációban

A 60 éves Karl Rahner tiszteletére 1964-ben kiadott jubileumi kötetek (14) szerkesztője megjegyzi: abban a közel ezer címszót meghaladó szétágazó teológiai irodalomban, amely Rahner nevét viseli, a szakmájában jártas teológust is zavarba ejtő sokoldalúság ellenére is bizonyos egységet lehet fölfedezni. Ez az egység korántsem a témakörben, hanem inkább abban a formális szempontban nyilatkozik meg, amellyel Rahner az egymástól függetlennek látszó teológiai témákat is egy nagy egységbe fogja össze. Ez az egységesítő szempont nem más, mint Rahner teológiájának antropológiai beállítottsága. (15) Ha az emberi lét elemzése képezi Heidegger filozófiájának a gerincét, egyáltalán nem meglepő, hogy egykori tanítványa is az emberi létet elemzi, de nem azért, hogy bezárja az evilági lét korlátaiba, amint azt freiburgi mestere tette, hanem azért, hogy kitárja az ember szellemét a létteljesség felé, hogy meghallja és megértse a Végtelen hívó szavát.

Rahner szerint a teológus feladata, hogy az Isten szavát érthető módon közölje minden kor emberével. Ezért a teológusnak ismernie kell a kor emberét, tudnia kell, milyen szituációban, miiyen körülmények között élnek kortársai. Ám mit tapasztalunk, ha az Egyház mai helyzetét vesszük szemügyre? Az evangélium hirdetése egyre több nehézséggel találkozik. A II. világháborút követő években egy párizsi plébános, Michonneau abbé nyíltan kimondja:

42