Szolgálat 1. (1969)

Tanulmányok - Viola Kálmán: Karl Rahner

jával; az „értelmes állattal“, aki számára minden feloldódik az érthetőségek szorosan egymásbafonódó láncolatában. Rahner embere közelebb van a hei- deggeri konkrét szituációban élő, inkarnálódott emberhez, aki nem vesztette el érzékét a lét misztériuma iránt, amelyben maga is benne él.

I. Karl Rahner pályafutása

Nem véletlen, hogy a nagy német teológust az ember, a mai ember problémái ejtik foglyul. Egész pályafutása erre készíti elő. 1904-ben született a németországi Freiburgban. Hat testvére közül bátyja, a nemrégen elhunyt Hugo, szintén jezsuita, mint egyháztörténész nemzetközi hírnévre tett szert. Karl Rahner szülővárosában végzi elemi és középiskolai tanulmányait. A középiskolában közepes tanuló, s unatkozik. Nem mintha nem lenne tehetséges: az élettelen, merev tanulmányi rendszer nem kelti fel érdeklődését és nem engedi kibontakozni zsenijét. Viszont az élet annál inkább vonzza: rajongója lesz a német katolikus ifjúsági mozgalomnak, amelynek az irányítója akkoriban Romano Guardini, a híres német katolikus kulturfilozófus s később müncheni egyetemi tanár. Már diákkorában megnyilvánul nála két jellemvonás, amely teológiai irányának két fővonását is előrevetíti: nem elégíti ki a sablonos, megszokott keret, éspedig azért nem mert az élettől távol áll. Őt elsősorban az élet érdekli, az élő emberek és problémáik.

A jezsuita rendbe lépve, filozófiai tanulmányai során máris megnyilatkozik nála az új utak keresésének vágya s a rutinnal való szakítás. Egy beszélgetésünk alkalmával mondotta, hogy az akkori u. n. „tankönyvfilozófia“ egyáltalán nem elégítette ki, mert egyrészt elszakadt az élettől és a modern ember problémáitól, másrészt mert megrekedt egy elmaradt rendszer ismételgetésében. Valóságos föllélegzést jelentett számára — vallotta be néhány évvel ezelőtt — Maréchal ötkötetes munkájának, a „A metafizika kiindulópontjáénak (5) a megjelenése. A belga jezsuita a történelem folyamán először vetette össze a szenttamási filozófiát a kanti kritikával. Rahnernek ebből az időből való bőséges jegyzetei és kivonatai mutatják, mennyire izgatta a probléma: hogyan lehet a középkori filozófia és teológia nagy mesterének a gondolatát érthetővé tenni a mai ember számára.

Miután befejezte teológiáját a hollandiai valkenburgi jezsuita főiskolán, s elvégezte egyúttal a jezsuitáknál szokásos harmadik próbaévét is, tekintettel elmélyedő hajlamára és filozófiai érdeklődésére, elöljárói szülővárosába, Freiburgba küldik, hogy az ottani egyetemen filozófiából doktoráljon. Az volt ugyanis a szándékuk, hogy később Rahnert az innsbrucki jezsuita fakultás filozófiai tanárává nevezzék ki. 1934-től két esztendőn át hallgatja a német egzisztencializmus legfőbb képviselőjének, Martin Heideggernek az előadásait, aki épp abban az időben kezdte kibontani a világban,, vagyis a térben és időben élő embernek a létfilozófiáját. A heideggeri egzisztencializmus döntő hatással lesz Rahner szellemi fejlődésére, mind filozófiai, mind teológiai mű40