Szolgálat 1. (1969)
Tanulmányok - Béky Gellért: Korunk botrányköve: a pap
A dilemma abban áll, hogy a pap, bár környezetének a szülötte, bár az emberek közül vétetik, mégsem fog sohase egészen beleilleni abba a környezetbe, amelyből kikerült. A pap igazi milieu-je nem annyira a világ, hanem az Isten. Innen a szinte megoldhatatlan dilemma. S ez a dilemma megmarad. Akkor is, ha a pap próbál a világ és Isten között manőverezni. Sőt talán éppen ebben az esetben lesz a legfélreismeretlenebbül „errant block“: önmagának és a környezetének. Errant block lesz akkor is, ha egészen Istennek akar élni. Mert addig, míg Isten „botránykő“, eleven dilemma lesz a világban, addig a pap is az kell hogy legyen. De ilyenkor azért mégis másként botránykő, mint az előbbi esetben. Olyan botránykő, amely szegletkő, alapkő is egyúttal ... A pap első és legigazibb milieu-je nem lehet más, mint minden ember legelső és legtermészetesebb milieu-je: Isten. Ha ezt nem lehet életén észrevenni, megtapasztalni, akkor valóban „errant block“ a társadalom, a történelem mesgyéjén. S ha nem sikerül neki tanúbizonyságával (életével, szavával) igazolni, hogy a világ is ehhez az Istenhez tartozik, mint magától érthetődő milieu-jéhez: akkor értelmetlen lesz számára nemcsak önnön élete és hivatása, hanem maga a világ is. Az ilyen pap pedig el van veszve, mert ekkor valóban nem egyéb „errant block“-nál az emberiség termő mezején. Elmélkedjünk azon, mi is lehetett Krisztus elgondolása a papságról. Hogyan állítaná elénk Krisztus a papot, ha Ö adná ezt a lelkigyakorlatot? Miben jelölné Ö meg, most, a huszadik században, a pluralizmus, ateizmus, új pogányság korában, a hallatlan felfedezések korában (s ugyanakkor a leírhatatlan félelmek, szenvedések, elnyomás korában) a papság lényegét, célját, értelmét? Egy pár rövid szóval megfelelhetünk erre a nagy kérdésre: a) a papoknak azonosítani kell önmagukat az emberekkel, akiket képviselnek az Isten előtt (akkommodáció a zsinat szellemében): b) el kell tudni hitetniük az emberekkel, hogy az ember egyetlen hiteles és jogos milieuje, környezete nem más, mint maga az Isten! c) Ez utóbbit azonban csak azáltal tudják elérni, ha nekik maguknak is Isten a természetes milieu-jük. 38
