Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

2. Közös gyökér vagy válaszfal? A bibliai hagyomány és értelmezése - Urbán Ilona Anna: A 22. zsoltár zsidó (rabbinikus) és keresztény (patrisztikus) értelmezése

Keresztény értelmezés (Az Újszövetség)

A 22., „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem” kezdetű zsoltár keresztény értelmezését leginkább meghatározó tény, hogy a Máté és Márk elbeszélte szenvedéstörténetben Jézus ezt a zsoltárt idézi a kereszten.6 7 8 Ráadásul nem ez az egyetlen kapcsolódási pont a szenvedéstörténet és a zsoltár között, melynek más motívumai is beteljesedni, megismétlődni látszanak Jézus passiójának evangéliumi elbeszélésében. Legismertebb talán a ruhák szétosztása és a köntösre való sorsvetés, amellyel kapcsolatban János idézi is a zsoltárt, amikor ezt írja: „A katonák amikor megfeszítették Jézust, vették ruháit, és négy részre vágták, minden katonának egyet. És a köntösét. A köntös pedig varratlan volt, fölülről szőve végig. Ezért azt mondták egymásnak: ne szakítsuk el, hanem vessünk sorsot rá, hogy kié legyen! Hogy beteljesedjen az írás: szétosztották ruháimat maguk között, és ruhámra sorsot vetettek.”1 A zsoltár pedig azt mondja: „Ruháimat szétosztják maguk között, és köntösömre sorsot vetnek.” Párhuzamot vélhetünk felfedezni a gúnyolódás és a csúfolódók leírásában is. A zsoltárban az áll: „mindenki, aki lát engem, gúnyolódik rajtam, félrehúzzák ajkukat és csóválják a fejüket. Az Istenben bízott, szabadítsa meg, mert gyönyörködött benne.”* Máténál pedig ezt olvassuk: „Akik elmentek mellette, fejüket csóválva gyalázták őt ... Hasonlóan a főpapok is gúnyolták az írástudókkal és a vénekkel mondván... Az Istenben bízott, mentse meg most, ha akarja őt. ”9

Jusztinosz a 16. vers egyértelmű beteljesülését látja Jézus halálnemében. Olyannyira, hogy számára ez az elsődleges bizonyíték arra,

6 Ahogy fentebb már írtam, a 22. zsoltár keresztény értelmezésének szempontjából másodlagosnak tartom azt a kérdést, hogy a történeti Jézus a valóságban ki- mondta-e ezeket a szavakat, vagy sem. Mégis megfontolandónak tartom M. Gaugel és Kraus elgondolását, miszerint az a súlyos érv áll a kimondás történeti hitelessége mellett, hogy senki az I. század egyházában nem tudta volna elképzelni, hogy Isten elhagyta Jézust. Vö. LaCOCQUE, André, ’„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Zsoltár 22’, in Paul RlCOEUR - LaCOCQUE, André., Bibliai gondolkodás (Budapest, Európa, 2003) 339.

7 Jn 19,23-24. A görög szöveg a LXX-nak megfelelően a zsoltár-idézetben mind két helyen a ruha (igómov) szót használja, míg a jánosi elbeszélésben két külön szót használ a ruhára (ípcraov) és a köntösre (xvtráv).

8 Zsolt 22,8-9. Tanulmányomban a héber Biblia számozását követem mind a fejezetek (zsoltárok számai), mind pedig a versek tekintetében.

9 Mt 27,39.41.43. Márk leírása a gúnyolódásról: Mk 15,29-32. A LXX a psn gyököt a Géktú igével fordítja a zsoltárban is, és ugyan ez kifejezés szerepel az evangélium ezen versében is.

92