Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

2. Közös gyökér vagy válaszfal? A bibliai hagyomány és értelmezése - Karasszon István: Abraham oecumenicus

rázatra; arról szól csupán, hogy Isten hogyan óvja meg híveit, az istenfélőket a történelem viharaiban.

Nyilvánvaló, hogy valamikor megtörténik Ábrahám izraelitizálása is. Ez azonban érezhetően egy másik réteg lesz. E réteg főként abban különbözik az előzőtől, hogy nem ismeretlen helyen játszódnak le eseményei, hanem konkrét földrajzi helyekhez kötődnek. Hogy a végén kezdjük: Sára halálakor (lMóz 23) már konkrétan tudjuk, hogy az ősatya és felesége Hebrónban van (qirjat-’arba ekkor Hebrón neve, amit a szöveg rögtön meg is jegyez). Abrahám a hettita Efrónnal tárgyal arról, hogy megvásárolja Makpélá barlangját, ahol eltemetheti feleségét. Jó lenne tudnunk, hogy kik is ezek a hettiták6 - bizonnyal nem arra a népre kell gondolnunk, amelyiket ma ezzel a névvel illetünk, hanem inkább csak egy népcsoportra Kánaán lakosai között. Bárkikről is van azonban szó, feltűnik, hogy Ábrahámot mennyire Hebrón, az első júdai főváros környékére akarja lokalizálni ez az elbeszélés. A másik feltűnő jelenség az, hogy a területen élő idegenek mennyire megértik Abrahámot, s az is, hogy Abrahám mennyire tiszteletben tartja ezeket az idegeneket. Ha tehát az előző réteg Abrahám-képe azért lehetett ökumenikus, mert bárki magára vonatkoztathatta, ez utóbbi inkább azért, mert bár egyértelműen zsidó személyről van szó, de olyan személyről, aki nem ellenségeskedést szül, hanem éppenséggel jól tudja integrálni a zsidóságot az idegenek között. - Mondhatunk-e mást Abrahám és Melkisédek találkozásának kapcsán? Az lMóz 14 a maga összességében, a Sziddím-völgyi csata kérdése ugyan megoldatlan,7 de hogy itt ismét egy konkrét helyről van szó: Jeruzsálemről, az nem lehet vitás. Jeruzsálem papkirálya udvariasan hódol a győztes Ábra- hámnak, Ábrahám pedig ajándékot visz neki — hogy ez a tized

6 A. de Pury joggal gondol arra, hogy az ősök sírhelyének látogatása lehetett egy ilyen elbeszélés történeti háttere. Viszont a térség Idumaea része volt a fogság utáni perzsa korban, így az elbeszélés maga is az ős közös tiszteletét propagálja. Az „ökumenikus” Abrahám-képnek egy ilyen gyakorlat állhatott hátterében. Vö. uő., ’Abraham, The Priestly Writer’s ’Ecumenical’ Ancestor’, in S.L. MCKENZIE - T. RÖMER - H.H. Schmid (eds.), Rethinking the Foundations. Historiography in the Ancient World and in the Bible. Essays in Honour of John Van Seters ([BZAW 294], Berlin-New York, W. de Gruyter, 2000) 163-181.

7 A legújabb megoldási kísérletet B. Ziemer tárja elénk: Abram-Abraham. Kompositionsgeschichtliche Untersuchungen zu Gen 14, 15 und 17 ([BZAW 350], Berlin-New York, W. de Gruyter, 2005), aki a Genesis Apokryphonnal veti össze ezt a passzust. Úgy véli, hogy az lMóz 14 az V. századnál előbb nem kerülhetett az Abrahám-szövegek közé. E szöveg korábbi verziója („Vorlage”) lehetett azonos azzal a tradícióval, amit a Genesis Apokryphon is fölhasznált.

85