Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Biró Tamás: Értelek, értelek… de miről beszélsz?? - A keresztény-zsidó párbeszéd a kognitív vallástudomány perspektívájából

juk a hitünk részeként „eladni” a hátországnak (és saját magunknak), ha saját vallásunk megszokott és könnyen befogadható nyelvére fordítjuk azt le. Nem elegendő politikailag és teológiailag korrekt, magasröptű intellektuális megállapításokat tenni, amelyek idegenül visszhangzanak vallási hagyományunkban. Azokat le kell hozni az agy mélyebb, érzelmi, ösztönös szintjeire is, amely szinteken hátországunk hétköznapi vallásossága működik. Ehhez segít hozzá a kognitív vallástudomány, amikor feltárja, hogy miként is működik a hívő elme.

A gondolkodás mélyebb rétegeinek valódi feltárása nem csupán azért fontos, hogy a saját közösségemmel a saját „nyelvünkön” osszam meg a keresztény-zsidó párbeszéd eredményeit. Hanem azért is, és itt térek rá a negyedik, talán legfontosabb kihívásra, hogy a társadalom széles rétegeihez is eljuttassam az üzenetet. Aktuálpolitikai utalások nélkül is nyilvánvaló, hogy a keresztény-zsidó párbeszéd nem vezetett az antiszemitizmus tartós csökkenéséhez a seelisbergi konferencia óta. Az antiszemitizmus, mint társadalmi jelenség makacssága számos okkal magyarázható. A gazdasági-társadalmi problémák újratermelik a feszültségek levezetésére szolgáló előítéleteket, miközben a holokauszt kibeszéletlen maradt. Mindez nem mentesíti a zsidó-keresztény párbeszéd intézményeit a felelősség alól: sok esetben megragadtak az intellektuális klubok szintjén, és nem tettek eleget annak érdekében, hogy a párbeszéd híre, visszhangja, eredményei széles rétegekhez jussanak el. Ritka kivételként említsük meg Schweitzer József főrabbi és Erdő Péter bíboros közös szereplését a Mindentudás Egyetemén,6 valamint a Haver Alapítvány7 oktatási tevékenységét. Vajon miért ragad meg a keresztény-zsidó párbeszéd szűk intellektuális körökben?

A kognitív kultúra- és valláskutatás egyik legrégebbi és legismertebb alapgondolata az eszmék epidemiológiája. (Ennek a megközelítésnek egyik ága a memetika.) Eszerint azok a társadalmi jelenségek, például eszmék, gondolatok, hiedelmek, irodalmi alkotások, rítusok, szokások, divatok, terjednek el a társadalomban, amelyek valamiért vonzóak az emberi elme számára, amelyeket sokan „elkapnak” és továbbadnak. Akárcsak egy vírust - mindenféle értékítélet nélkül, kizárólag

6 SCHWEITEZER JÓZSEF, ‘Húsvét: a szabadság ünnepe’, valamint ERDŐ Péter, ‘Húsvét: a feltámadás ünnepe’ (Mindentudás Egyeteme, 2003. április 14). Bár nyilván kevesebbekhez jut el, mint egy tévéadás, említésre méltó kiadvány még ERDŐ Péter, SCHWEITZER József és VIZI E. Szilveszter, Hit, erkölcs, tudomány (Éghajlat Kiadó, Budapest, 2006) című közös könyve is.

7 Lásd a weboldalukat: http://www.haver.hu/.

56