Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Gombocz Eszter: A gyermekkor helyszíneinek szerepe az elhallgatott múlt előhívásában

gát. Annyira megrázott a dolog, hogy agyonvertem volna a gazembert, ha tudtam volna, hogy ki tette.”

2.2. A zsinagóga kiváltsága az eldózerolt Óbudán

A zsinagóga helyszíne az ünnepek, a vallási előírások felidézésén kívül személyes történeteket is előhívott a túlélőkben. Egy izraeli férfi írásban küldte el a következő sorokat: „Mikor már középiskolába jártam, a hittantanár nem egyszer meghívott, hogy miután jó hangom van, és az óbudai templom kórusában is énekelek, vezessem az istentiszteletet elő- imádkozva. Egyszer szombat délutánra is elhívott az óbudai nagytemplomba, ami gyönyörű volt. Boldog voltam. Az egész társaság átjött, én megálltam ott, ahol a főkántor a kórussal imádkozott, fölmentem a lépcsőn, hogy kivegyem a Tóra könyvét, és én vezettem az egész imádságot. Tetszett a tanítónak, a gyerekeknek, aztán büszkén hazamentem, és majdnem kipukkadtam.”

2010-ben, a zsinagóga újraszentelése előtt Magyarországon járva, a zsinagóga szeretett helyszínét felkeresve szintén ő igyekezett elmagyarázni a munkásoknak, mi hol helyezkedett el emlékezete szerint azelőtt a templomban.

Az eldózerolt Óbudán a zsinagóga épülete a legtöbb, akár Magyar- országon élő, akár külföldre szakadt emlékezőben pozitív emlékeket hív elő. Ugyancsak egy izraeli túlélő így fogalmaz: „Mit szeretnék megkeresni Óbudán? Tulajdonképpen csak a templomot. Az iskola épülete már nincs meg. Nagyszüleim mind a két részről a Mókus utca 6-ban laktak, azt már régen lebontották. A Tavasz utca 15-17-ben laktunk, ott volt az üzletünk is, azt is lebontották, mikor elkezdték építeni az Ar- pád-hidat. A Vörösvári úton lakott a barátnőm, szemben az iskolával, őt és az egész családját agyonlőtték a nyilasok 1944. október 15-én, aznap, mikor Szálasi Ferenc vette át a hatalmat. Ezt a házat nem akarom látni, mert örök fájdalom nekem, és így is túl sokat gondolok rá.”

2.3. Az üzletek

Az emlékezők többsége a zsidó és keresztény közösség háború előtti békés együttélését emlegeti. Az üzletek felsorolása közben a me- sélők sokszor csak rákérdezésre tesznek különbséget a zsidó és keresztény tulajdonosok között, hiszen emlékezetükben egymás mellett raktározódtak el a nevek. Az egyik túlélő így fogalmazott: „A sváb üzletekbe is ugyanúgy jártunk. Abszolút tisztelet volt pro és kontra.”

386