Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Gombocz Eszter: A gyermekkor helyszíneinek szerepe az elhallgatott múlt előhívásában

Többen kitérnek a március 15-i ünnepélyekre, amikor verset szavalhattak. Az egyik túlélő szerint a Himnusz hangja reflexszerű mozdulatot váltott ki benne gyerekkorában: „Hogyha a szüleim éjszaka rádiót hallgattak, és már az ágyban fekve éjfélkor meghallottam a Himnuszt, mindjárt fölkeltem, és vigyázzba álltam.”

Ugyanakkor akad olyan emlékező is, aki kizárólag a zsidó iskolai ünnepekre emlékszik. Egyikük a sátoros ünnepeket emlegeti kedves élményként: „Sátoros ünnepen az elemi udvarán volt fölállítva a sátor. Mi állítottuk föl gallyakból a zsidó előírásoknak megfelelően, gyümölcsöket aggattunk föl rá, majd mi bontottuk el. Ott is aludtunk.”

A negyvenes évektől kezdve az iskola addig védett területére egyre erőteljesebben hatolt be a külvilág. Egy, ma Ausztráliában élő férfi kisdiákként naplót vezetett. Negyedik elemistaként beszámol arról, hogy az iskola szeretett igazgatóját

....behívták, mert hazafiúi kötelességét kell teljesítenie.” A kisfiú gyerekként visszavárja Weisz igazgatót, nem tudva még akkor, hogy az soha nem tér vissza a munkaszolgálatból, mint ahogyan az iskola másik két tanítónője is a Soá áldozataként hal majd meg.

Egy másik túlélő az iskola gyűjtőházzá alakulását meséli el. „1944 nyarának végén édesanyámmal, anyai nagynénémmel, [...] be kellett mennünk némi holmival a Zichy utca 9. szám alatti gyűjtőházba. Az iskola épülete volt ez, a Díszterembe tereltek minket. (Apám és nagybátyám már munkaszolgálatosként bevonultak.) A fal mellett aludtak az emberek, kb. százan összeszorulva. Ott éltünk egy ideig. Utána megint jöttek a nyilasok és a rendőrök, akik [...] transzportot állítottak össze a téglagyárig, onnan pedig nyugat felé. Én akkor hét éves voltam.”

A polgári iskola

A zsidó elemi iskolát kijárt tanulók közül sokan a polgáriban szerzett tapasztalataikat is elmesélték. Az elbeszélések alapján ismét képet kaphatunk a fiatalok identitásáról.

Míg a lányok magyarság tudatát a magyaros ruha, addig a fiúkét leginkább a Bocskai öltözet jelképezte. Az egyik zsidó fiút a polgári iskolában éppen a Bocskai sapkán keresztül alázták meg. Szó szerint idézem őt: „Negyedik osztályos koromban kaptam a nagynénémtől egy gyönyörű, arany hímzésű Bocskai sapkát. A szünetben az egyik gyerek belevizelt, hogy ezzel mutassa ki zsidógyűlöletét és hazafiassá385