Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Gombocz Eszter: A gyermekkor helyszíneinek szerepe az elhallgatott múlt előhívásában

letve az otthon átváltozása csillagos házzá, gettóvá, óbudai téglagyárrá, majd gyalogmenetté vagy az úgynevezett „málenkij robot” helyszínévé, továbbá az utcák, az üzletek, végül az esetleges visszatérés, az újrakezdés terei. Szinte valamennyi helyszínhez pozitív és negatív emlékképek egyaránt kapcsolódnak. Az iskolai, gyermekkori történetekre sokszor rátelepedett a későbbi, sokszor traumatikus élmények árnyéka. Egyes emlékezőknek láthatóan nehezére esik 60 év elmúltával feltámasztani, újjáteremteni a háború előtti eseményeket.

2.1. A fő emlékezet tér: a zsidó iskola és a polgári iskola Óbudán

Az óbudai zsidó elemi iskola növendékeinek elbeszéléséből arra következtethetünk, hogy a diákok többsége asszimilálódott zsidó családból származik. Aránylag kevés olyan emlékező akad, aki szerint az iskola fő vonzerejét a zsidó vallás ápolása és őrzése jelentette. A legtöbben a közösségteremtő, családias légkört emlegetik.

Jellemzőnek tekinthető az alábbi mondat: „Az iskola ajtaján volt mezüze, de nem emlékszem, hogy használták volna.”

Az egykori diákok és családtagjaik elsősorban magyarnak, és csak másodsorban vallották magukat zsidónak a II. világháború előtt. Őket érte talán a legnagyobb csalódás a magyar társadalmat illetően. így emlékeznek:

„Mi, és mindazok, akik a Zichy utcai iskolában tanultunk, az asszimilált zsidósághoz tartoztunk. [...] Egyesek magyarabbak voltak, mint a magyarok, sajnos nem segített.”

Mások identitásukat tekintve vágyódtak ugyan arra, hogy magyarrá váljanak, de már a vészkorszak előtt úgy érezték, hogy a többségi társadalomba való beilleszkedésük nem lehet teljes. Egy, ma Izraelben élő asszonyt idézek: „Magyar ruhám nem volt, pedig nagyon szerettem volna, de úgy gondoltam, hogy nevetséges lenne egy zsidó lány pruszlikban és fejkötővel.”

Márpedig akkoriban szinte minden zsidó lány kikunyerálta otthon a magyaros ruhát. A következő fénykép a CD-ROM-ról 1944 márciusában, valószínűleg még a németek bevonulása előtt készült. Viselője szintén a zsidó elemi iskola tanulója volt.

[2. kép: Klein Edit díszmagyarban]

384