Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Bányai Viktória: Keresztényekről alkotott kép a zsidó felvilágosodás tankönyveiben
A hét parancs, más néven noahida parancsok, az özönvíz után Noénak adott parancsolatokra utal, amit a Talmud az egész emberiségre kötelezőnek tart. Rivkes nyomdokain haladt tovább a közös tradíció hangsúlyozásával R. Jair Hajim Bacharach (1638-1702) és Jakov Emden (1697-1776), az előbb idézett Cvi Askenázi fia is. Emden a Széder ólam rabba ve-zuta című írásában egész odáig elment, hogy a szakadást, mint egy végzetes félreértés következményét tekintette, ugyanis szerinte Jézus a Tórát sosem akarta megszegni, a zsidó tanokat és a noahida törvényeket akarta a nem-zsidók közt terjeszteni.9 Tegyük rögtön hozzá, hogy Jakov Emden a hagyománytól való minden fajta eltérés harcos ellenzője volt: így a sabbatianizmust, a haszidizmust és a haszkalának az ő életében már megjelenő kezdeteit is elutasította. Ha szavai radikálisnak is tűnnek, ezek a hagyományos zsidóság kereteiben maradtak meg; valószínűleg épp azért, mert absztrakt teória volt csupán. Az elvekből konklúziókat majd csak a zsidó felvilágosodás korszaka von le- a társadalmi elkülönülés csökkentésének szándékával, illetve a rituális különbségek minimalizálásával. A haszkala elméleti válasza A maszkilok - a zsidó felvilágosodás szellemében tevékenykedő értelmiségiek - tehát nem teljesen járatlan úton indultak el, amikor a környező keresztény társadalom felé való nyitást és a társadalmi beilleszkedés eszményét megfogalmazva a keresztényekkel való szolidaritásról, a kettős erkölcs megszüntetéséről beszéltek, azonban újabb és újabb, illetve- legalább részben - új típusú érveket sorakoztattak fel mögé. Meghatározó újítás - a felvilágosodás korának általános filozófiájába illeszkedően - a közösség hangsúlyozása, immár nem a vallások bizonyos mértékű hasonlóságára vagy a törvények egy részének teljesítésére alapozva, hanem minden ember veleszületett közös voltára, az ember vallási és nemzetiségi háttértől független értékére. Ahogy a berlini haszkala központi alakja Moses Mendelssohn (1729-1786) fogalmazta egy levelében: „Moses, az emberi lény {Mensch) ír Herdernek, az emberi lénynek, és nem a zsidó a keresztény prédikátornak.”10 9 KATZ, Exclusiveness and Tolerance, 167. 10 Idézi KATZ, Exclusiveness and Tolerance, 170. 374
