Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Bányai Viktória: Keresztényekről alkotott kép a zsidó felvilágosodás tankönyveiben

Efrajim ha-Kohen unokája, az élete során szefárd és askenázi közösségekben egyaránt működő rabbi azt hangsúlyozta, hogy ahogy az állatokra és növényekre vonatkozó tilalmak esetében sem a tilalom tárgyának érdeke a meghatározó, hanem az elkövetőé. Hasonló a helyzet a keresztényekkel szemben is: nem azért nem szabad velük rosszul bánni, mert rájuk kell tekintettel lenni, hanem magunkra, hogy ne szokjunk lopáshoz és más visszataszító cselekedethez, hisz azok tilalmasak.6

Ugyanekkor, a 17. század második felében és a 18. század folyamán már születtek zsidó oldalon olyan elméletek is - és nem csak gyakorlati megfontolásokon nyugvó állásfoglalások -, amelyek a kereszténység új értékelését adták, amelyek megkísérelték bebizonyítani, hogy a két vallásnak van bizonyos közös alapja, és ez a gondolkodás elvezetett a de facto etikai egyenlőség eszméjéhez, vagyis a kettős mérce felszámolásának gondolatához. Hangsúlyozzuk, csak gondolatához: nem gyakorlati lépésekhez. így fejtette ki Mose Rivkes (? - C.1671) a Sulhan arukhhoz írt, Beer ha-gola című kommentárjában az önvédelem jogáról és mások megvédésének kötelességéről szólva, hogy a Talmud kori akum (bálványimádók) és a kortárs nem-zsidók nem azonosak. Ennek bizonyítására a zsidók és keresztények hasonlóságának jeleit emelte ki Rivkes: a keresztények is hisznek a teremtésben (creatio ex nihilo), a kinyilatkoztatásban és a próféciában, vagyis a Biblia igazságában. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy míg a bálványimádók halakhikusan abba a kategóriába tartoznak, akiknek nem szabad segíteni ha veszélybe kerülnek, addig a kortárs keresztényeket az életmentés kötelességét tekintve nem kell és nem is lehet megkülönböztetni a zsidóktól.7 Érvelésének alátámasztására Rivkes idézi Maimonidesnek a későbbiekben szállóigévé váló mondatát, hogy „A népek igazainak része van az eljövendő világban.”8 Maimonides eredeti szavaiban azonban egy fontos kikötés is szerepel:

□biyn mai« ■’-porra nr ■nrr jmerc?1? inni maa ync? bnparr ba

xnrt □biuS pbn ib em

„Mindenki, aki elfogadja a hét parancsolatot, és betartja azokat, az a népek igazai közül való, és része van az eljövendő világban.”

6 CVI HIRS BEN JAAKOV ASKENAZI, Széf er seelot u-tesuvot Hakham Cvi (Lemberg,

1902; első kiadás: Amsterdam, 1712) no. 26.

7 Beer ha-gola ad HM 525,5; idézi Katz, Exclusiveness and Tolerance, 165.

8 MAIMONIDES, Misné Tóra, Hilkhot Melakhim 8,11 és egyebütt is.

373