Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Bányai Viktória: Keresztényekről alkotott kép a zsidó felvilágosodás tankönyveiben
Visszatekintés Hogy pontosabban érzékelhessük és értékelhessük a korszak újdonságait, vissza kell tekintenünk az ezt megelőző időszakra is, amelyet Jacob Katz a társadalmi távolság és a kettős mérce fogalmaival jellemzett: „A két társadalom közötti hatalmas társadalmi űr óhatatlanul kialakította az egymás iránti kötelezettségek kettős mércéjét. Sem a keresztény, sem a zsidó társadalomban nem tekintették magától értetődőnek, hogy a belső csoport számára kialakított erkölcsi előírások a külső csoportra is érvényesek legyenek. Maga a tény, hogy a két társadalom belső életét két különböző jogrendszer irányította, szükségképpen ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy a társas érintkezés során alkalmazandó mérce az adott szituációban szereplő egyének csoportbeli hovatartozásától függ. Ha ehhez még hozzávesszük a két csoport vallási előítéleteit, képet kapunk a probléma nagyságáról.”4 A középkorban és a kora-újkorban a kereszténységet a halakha szempontjából bálványimádásnak (avoda zárd) tartották, de bizonyos gyakorlati célokra különbséget tettek köztük és az ókori bálványimádók között. Ezt a megkülönböztetést főképp a zsidóság lélekszámával párhuzamosan növekvő gazdasági kapcsolatok motiválták.5 Egy jól ismert példa a bor kérdése, ahol a zsidók borkereskedelembe való bekapcsolódását az a halakhikus megkülönböztetés tette lehetővé, amely bevezette a sztam jénam fogalmát, vagyis a keresztények által előállított, de általános használatra (nem pedig kultikus célra) szánt bor fogalmát. Ugyanígy praktikus megfontolásból működött a közösségi kontroll a nem-zsidók esetleges megkárosításának, a kettős erkölcs alkalmazásának visszaszorítására. A legfőbb szempont a szakkanat ha-cibbur, vagyis a közösség veszélyeztetése. Az adott házaló kereskedő maradhat anonim, de zsidósága nyilvánvaló. Cselekedete így a közösség egészére üthet vissza, ezért községi és községek feletti szervezetek is komoly büntetéseket szabtak ki, sőt, akár a világi hatóságoknak is kiadták az illetőt. Tanulságos követnünk Hakham Cvi (vagyis Cvi Askenázi 1660-1718) egy responsumában kifejtett érvelését ebben a témában. A budai R. 4 Jacob KATZ, Kifelé a gettóból. A zsidó emancipáció évszázada 1770-1870 (Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1995) 32. 5 Jacob KATZ, Exclusiveness and Tolerance. Studies in Jewish - Gentile Relations in Medieval and Modem Times (New York, Behrman House, 1983) 162. 372
