Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Bányai Viktória: Keresztényekről alkotott kép a zsidó felvilágosodás tankönyveiben
Keresztényekről alkotott kép a zsidó felvilágosodás tankönyveiben BÁNYAI Viktória A Zsidó Híradó, egy orthodox közéleti hetilap 1893-ban több számában is tudósított - különböző német lapokból átvett hír alapján - arról a vizsgálatról, amelyet a berlini kormány rendelt el a zsidó iskolák tankönyveinek felülvizsgálatára, hogy tartalmaznak-e közerkölcsöt vagy államérdeket veszélyeztető dolgot, nincs-e bennük olyan tan, mely a nem-zsidókkal szemben megenged valamit, valami ellenségeset, rosszindulatút, amely a zsidókkal szemben tiltva van. A véleményezett 234 vallástan, 40 héber nyelvtan, 163 bibliai történet, 47 imakönyv és 2 olvasókönyv egyikében sem találtak ilyesmit.1 Ez az érdeklődés, vagy nevezzük inkább a nevén: félelem, gyanú persze sokkal régebbi keltű. A többségi keresztény közösségeket évszázadokkal korábban is foglalkoztatta, hogy mit gondolnak, írnak, tanítanak róluk és vallásukról a zsidók. A középkori Talmud-égetések ürügye is rendszerint a kereszténységről, Jézusról szóló részek számukra elfogadhatatlan volta. A hírben szereplő tankönyveket feltehetően nem elégetés, „csak” visszavonás fenyegette volna, de a kiindulópont nagyon is hasonló. A jelenség választott korszakunkban, a 19. század első felében, a zsidó felvilágosodás korában is létezett, a vizsgálatot a cenzúra végezte. Az állam határozott törekvése volt, hogy a cenzúra által felülvizsgált, állami engedéllyel rendelkező zsidó hit- és erkölcstan tankönyvek legyenek kötelező használatban a Habsburg Monarchia különböző tartományaiban a nyilvános oktatásban. Sőt, időnként más célra is előírták ezeket, például a házasodási engedély ebből tett vizsgához volt kötve.1 2 Ilyen volt Herz Homberg prágai tanár Bne Zion (Wien, 1812) tankönyve, melyet a bécsi központi tankönyvkiadó adott ki, és a kötet elején megtaláljuk a császári és királyi udvari tanulmányi bizottság dekrétumát a tankönyv kötelező használatáról.3 De vajon mi volt ezekben, és ami nem kevésbé érdekes, mi nem? 1 Zsidó Híradó, 3 (1893), 38 sz. 11; 39 sz. 2-3. 2 A kérdésről lásd Bányai Viktória, Zsidó oktatásügy Magyarországon, 1780-1850 (Budapest, Gondolat, 2005) 54, 71-72. 3 A tankönyvről részletes elemzést ad: Joseph Walk, ’Bne Zion le-Herz Homberg’, Annual of Bar-Ilan University. Studies in Judaica and the Humanities Vol. XIV - XV. (1977) 218-232. 371
