Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Nagypál Szabolcs: A zsidó-keresztény párbeszéd a vallásközi közvetítés (mediáció) szemszögéből

párbeszédben nem játszik és nem is játszhatik szerepet, mert nincs olyan általános, választott vagy kijelölt tekintély, amelynek döntéseit mindegyik fél elfogadná. Vallásközi párbeszéden általában az első fajtát értik, a közvetlen tárgyalást, mert a felek büszkesége vallásos téren általában nem tűr meg olyan külső szakértőt, aki a folyamatot eljárási jártasságával elősegítené. Bennünket azonban gondolatkísérletként pont az egyelőre nem létező vallásközi közvetítés (mediáció) érdekel: mit mondana a találkozástól félő vagy a kapcsolataikban elakadt feleknek egy vallásközi közvetítő a párbeszéd elősegítése érdekében?

A szelíd viszálykezelési eljárásokon belül a békéltetés (conciliatio) a barátságos kiegyeztetés ama meghatározott fajtája, amikor a szakértő békéltető a föladatánál fogva folyamatosan és fáradhatatlanul jobbnál jobb ötletekkel bombázza a közreműködését kérő feleket, és esetleg megoldási javaslatokat is kidolgoz.6 A kiscsoportos szelíd viszálykezelés másik fajtája pedig a közvetítés (mediatio), amely voltaképpen a felek közötti közvetlen tárgyalás javított változata. Magának a közvetítőnek sokféle latin elnevezése létezik: ilyenek például az internuncius, a medium, az intercessor, a philanthropus, az interpolator, a conciliator, az interlocutor, az interpres, valamint a mediator. Mint jogintézmény olyannyira használatban volt, hogy IUSTINIANUS (527-565) császár uralkodásától fogva immár törvény is szabályozta az igénybevételének pontos föltételeit és szabályait.7 A mediátor mintegy a két fél között áll; de nem azért, hogy szétválassza őket, hanem sokkal inkább, hogy a felek közötti kapcsolatot elősegítse, kitisztítva a közléscsere csatornáit. A továbbiakban a közvetítés módszertani meglátásait a zsidó-keresztény vallásköziségre (interreligiozitásra) alkalmazzuk; a közvetítés föladatát nem annyira a viszály kezelésben, mint inkább a párbeszédsegítésben látva.

bet, ’Mi a mediáció?’, in BARCY Magdolna - SZAMOS Erzsébet (szerk), „Mediare necesse est!”: A mediáció technikái és társadalmi alkalmazása (Budapest, 2002) 6.

6 A párhuzamosságok fölemlítése mellett DÉVÉNYI Norbert segít a két jogintézmény további elkülönítésében: DÉVÉNYI Norbert, „Jog vita nélkül”: Közjegyző- ség és (polgári jogi) mediáció Ausztriában: Martin DRAXLER beszámolója’ Közjegyzők Közlönye /KjKJ (1999/9) 22.

7 MIHÁLY Ildikó is említi írásában a jogintézmény római jogi eredetét: MIHÁLY Ildikó, ’(Munkajogi) Mediáció - a munkahelyeken is’, Munkaügyi Szemle: Az emberi erőforrással foglalkozók szakfolyóirata /MüSzJ (2007/10) 9.

36