Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Nagypál Szabolcs: A zsidó-keresztény párbeszéd a vallásközi közvetítés (mediáció) szemszögéből

I. A közvetített vallásközi párbeszéd fajtái

A párbeszédbe bocsátkozó feleket egy előzetes megbeszélés során a vallásközi párbeszéd módszertani szakértője, a közvetítő, föl kell, hogy készítse nemcsak a párbeszéd szabályrendszerére és követelményeire, hanem a benne rejlő lehetőségekre is. Ezen előkészítés része, hogy a felek előtt fölvázolja a közvetített vallásközi párbeszéd fajtáit.8

1. A résztvevők számára tekintettel kétoldalú és többoldalú vallásközi párbeszédet különböztethetünk meg.9 A kétoldalú (bilateralis) párbeszéd általában a hivatalos párbeszédek módja, jellemző módszere pedig az összehasonlító módszer (comparatio). A kétoldalú párbeszédek elsősorban a történelmi nehézségek meghaladására törekszenek a két közösség között. A figyelem ilyenkor a történelemre és a legjelentősebb alapszövegekre irányul, amelyek meghatározzák e közösségeket, továbbá a múlt és jelen égető kérdéseire, melyek gátolják a kapcsolatokat közöttük, és akadályozzák a közösségük felé haladást. E párbeszédek általában tudatosítják mindazt, amit a résztvevő felek közösen vallanak, tisztázzák a fönnálló különbségeket, különböző megoldásokat keresnek, elemeznek és próbálnak ki, és bátorítják az együttműködést, ahol csak lehetséges. Előnye a kifejezetten a két fél számára fontos kérdések megtárgyalása: részben azoké, amelyek a felek között feszültséget okoznak, részben pedig azoké, amelyek közös végiggondolása a legtöbb eredménnyel kecsegtet.

Egy kétoldalú párbeszédben, mint amilyen a zsidó-keresztény párbeszéd is, érdemes kívülálló harmadik felek, vagyis megfigyelők részvételét is biztosítani, hogy fölismerjék, és jelenlétükkel és meglátásaikkal bátorítsák a munka szélesebb vonatkozásait. A zsidó-keresztény párbeszéd esetén magától adódó lehetőség muszlim gondolkodók meghívása megfigyelőként, hiszen az iszlám ugyanúgy az egyis- tenhívő vallások családjába tartozik, és értelmezhetetlen a zsidó és a keresztény történelmi háttér nélkül. Más vallású megfigyelők jelenléte segít az egymással párhuzamosan folyó vallásközi párbeszédek szövevényes rendszerének egységesítésében és megszilárdításában is.

8 A párbeszéd fajtáit kifejtettük a következő tanulmányunkban is: NAGYPÁL Szabolcs, ’Az ökumenikus és a vallásközi párbeszéd módszertana’, in NAGYPÁL Szabolcs (szerk.), Az ökumenikus és vallásközi párbeszéd útja ([Békés Gellért Ökumenikus Könyvek I.], Budapest, L’Harmattan - BGÖI, 2009) 7-23.

9 Harding MEYER különíti el a kétoldalú és a többoldalú párbeszéd egyes jellemzőit: MEYER Harding, ’Bilateral Dialogue’, in LOSSKY Nicholas - BONINO José Míguez - POBEE John S. - STRANSKY Tom F. - WAINWRIGHT Geoffrey - WEBB Pauline (eds.), Dictionary of the Ecumenical Movement (Genf, 1991) 281.

37