Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Gábor György: "Valamennyi nyelv anyja", avagy héber nyelv és biblikus rokonság?

rán - különösen abban a közegben, ahol olykor megfellebbezhetetlen érvnek számított egy-egy bibliai szöveg értelmezése és az abból levonható következtetések megfogalmazása - aligha engedhette meg magának a kereszténység, hogy mellőzze a zsidókkal való biblikus-teológiai kommunikáció legfőbb eszközét. Isten földi uralmának „kardmisszió” általi kiterjesztése mellett az un. „szómisszió” is egyre jelentősebb szerepet kapott, ámde a tudáshoz szükséges arzenál megteremtése olykor legalább akkora szervezői feladatnak bizonyult, mint az evangélium hirdetésének, a „jó hír” terjesztésének fegyveres formája. A feladat megszervezése az egyéni kezdeményezésektől a tanítóhivatali rendelkezésekig szinte minden módon és formában érzékelhetővé vált, s erre szükség is volt, hiszen a XIII. század előtt nemigen akadt olyan keresztény bölcselő, aki zsidó segítség nélkül képes lett volna eredeti héber szöveget elolvasni és értelmezni.91 Példaként megemlíthetjük Huntingdon, Lincoln egyházmegye főesperesének, kora jeles krónikásának esetét, aki közvetlenül a királytól kapott felhatalmazást, hogy igénybe vehessen zsidó segítséget egy értekezés lefordításának munkálatai során, amely mű egyébként éppen zsidók megtérítését volt hivatva szolgálni.92 Vagy említhetnénk a latin átírás gyakorlatát - főként a tanulásra szánt nyelvészeti művekben és a vitairodalomban fordulnak elő nagy számban -, ami híven jelzi, hogy az olvasásra képes keresztények számára a héber betűk ismeretlenek és megfejthe- tetlenek voltak, de az említett tény egyúttal arra is rámutat, hogy azon keveseknek, akik képesek voltak héberül olvasni, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük például akkor, amikor olyan betűk átírására vállalkoztak, amelyek a latinban nincsenek meg: így a zajin, a ehet, a cade és a sin.

Persze ne tévesszenek meg bennünket azok a latin nyelvű középkori munkák, amelyek gazdagon tartalmaztak héber nyelvű utalásokat, héber betűket, szavakat vagy kifejezéseket. A források legtöbbje93 valójában másodkézből való, leggyakrabban Jeromos munkáiból (pl.

Quaestiones hebraicae in Genesim), pszeudo-Jeromostól (Quaestiones hebraicae in libros Regum et Paralipomenon), Szent Ágostontól, Cassiodo91 Vö. DAHAN, Les intellectuels chrétiens et les Juifs 249.

92 J. C. RUSSELL, ’The Preferments and Adiutores of Robert Grosseteste’ Harvard Theological Review 26 (1933) 170.

93 Ezeket a forrásokat gyűjtötte össze M. THIEL, ’Grundlagen und Gestalt der Hebrischkenntnisse des frühen Mittelalters’ Studi medievali 10/3 (1969) 3-212.

337