Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Gábor György: "Valamennyi nyelv anyja", avagy héber nyelv és biblikus rokonság?

pé volt, melynek szentjeiben ott zarándokolt Isten városa, s amelynek egyetemességére pedig titokzatosan rávetette az árnyékát.”79

A középkori zsidó misztika értelmezése szerint a nyelv és annak alkotóelemei megelőztek minden létezőt, hiszen ezek voltak a hordozói az isteni gondolatnak és bölcsességnek: a betűk „kétezer évvel a világ teremtése előtt el voltak rejtve, és a Szent, áldassék, nézte azokat és gyönyörködött bennük.”80 Am az univerzália-vita hatásaként a skolasztikus bölcselet számára a fogalmi gondolkodás egyetemes jellegéből következően nem lehetett mindegy, hogy a nyelv vajon megegyezésen és megállapodáson alapuló járulék, akcidencia, s mint ilyen a dolgok „után” jött létre (post rem), avagy a teremtett lények és dolgok belső természetét, lényegét kifejező preegzisztens (universalia ante rem), amely ennélfogva egyszerre idea és forma. Nem véletlenül merült fel az a kérdés, hogy Adám vajon milyen rend szerint adta a neveket az állatoknak: a névadás teljesen önkényes módján, a betű- és hangalak tetszőleges megválasztásával, amely semmilyen különösebb megindokolást nem igényelt, avagy követve az állatok természetét s tulajdonságait, amely viszont már az elnevezett létező belső lényegéből következett, s amelynek alapján nem is adhatott volna semmilyen más elnevezést.

A XII. századtól a kereszténység növekvő érdeklődéssel fordul a zsidóság múltja, kultúrája és szent nyelve felé, s a választott nép tanulmányozása úgyszólván divattá válik.81 A pogány szerzők zsidókról szóló tudósításai éppúgy az érdeklődés homlokterébe kerülnek, mint Flavius Josephus történeti munkái (Flavius Josephust már Jeromos felvette a Kiváló férfiakról írott regiszterébe,82 Cassiodorus pedig egyenesen második Titus Liviusként aposztrofálta őt, 83 s lefordíttatta A zsidók történetét és az Apión ellen írt munkáját), amelyek a IX. századtól kezdve majd minden könyvtárban megtalálhatók.84 A héber stúdiumoknak megnő az ázsiójuk, s - miként azt Lubac hangsúlyozta - „immár megszokottá vált a héber szavak megmagyarázása, a héber szö79 AUGUSTINUS, De civitate Dei, XVI,3,2.

80 Zóhár I, 2b.

81 Vő. G. DahAN, Les intellectuels chrétiens et les Juifs au Moyen ge (Paris, Cerf, 1990).

82 De viris illustribus, XIII. Magyarul lásd HIERONYMUS PRESBITER, ’A kiváló férfiakról’, in Apostoli atyák (Fordította: Ladocsi Gáspár, Budapest, SZÍT, 1980). 38-39.

83 CASSIODORUS, De institutione divinarum, litterarum, 17.

84 Walafridus STRABUS, De subversione Jerusalem, 967; Roger BACON, Compendium studii philosophiae, in J. S. BREWER (ed.), Opera quadeam hactenus inedita, 474.

335