Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Tatár György: Timeo Danaos - Megjegyzések a vallásközi párbeszéd fogalmához
sem rokoni összefüggés nincsen közöttük. Ráadásul mind akkor uralkodtak, bármit jelentsen is ez az uralkodás, amikor Izraelnek még nem volt királya, ami a történészek számára súlyos kronológiai problémákat vet fel. A rabbinikus kommentárok a modern tudományhoz hasonló kérdéseken rágódnak, amikor azt találgatják, hogy vajon Izrael történetének melyik korszakához rendeljék ezeket az adatokat. A Zóhár rejtélyes szerzője e bibliai passzus első mondatában pillantja meg a megoldást. Ha ez a hét király akkor élt és uralkodott, amikor Izraelnek még nem volt királya, akkor e szövegrészben nem a mi világunkról esik szó. A kabbala mestere nem ismer olyan teremtett világot, amelyben Izrael királya ne maga a Teremtő volna: ahol ez az uralom nem áll fenn, ott Izrael sem létezik, márpedig Isten népének fennállása legalább annyira empirikus, mint amennyire hitbeli kérdés. Izrael sohasem létezett királya nélkül, ha nem volna királya, nem létezne. Ha pedig nem létezne, akkor mit is jelenthetne az a kifejezés, hogy „Izrael Istene”? Hogy ez a király nélküliség még elméletileg sem vonatkozhat a mi világunkra, az már a Zóhár bevezető fejezetében is szóba kerül, ahol a héber ábécé betűi egyenként lépnek Isten trónja elé, hogy egymással vetélkedve arra kérjék, velük teremtse meg tervezett világát, azaz ők lehessenek a Tóra első betűje. Mivel külön-külön mindannyian ismerik már azt a Tórát, amelyben majdan betöltik még meg sem teremtett helyüket, mindegyikük valamilyen velük kezdődő bibliai kulcsszóra hivatkozik, amely nélkül az Isten nyelvi képzeletében már létező világ nem állhatna fenn. A szóban forgó helyen a „mem” betű emlékezteti a Teremtőt, hogy vele kezdődik a „király” = melech) szó, márpedig király nélkül semmilyen világ nem lehetséges. Válaszában azonban Isten éppen erre hivatkozva hárítja el a mem betű ajánlkozását: a királynak nélkülözhetetlen szerepe lesz a világban, márpedig ha vele teremtené meg világát, a világ maga válnék királlyá. Ráadásul - hallván e beszélgetést - a „király” szó egy másik betűje (a kaf) is előlép, hogy felajánlja magát a teremtés eszközeként, azaz hogy vele kezdődjék a Genesis első szava. Mivel azonban ővele a „dicsőség” szó (713D = kávod) kezdődik, már pusztán amiatt, hogy egy pillanatra odahagyta a helyét, és lelépett a „dicsőség trónjáról”, többszázezer világ rendült meg, Isten trónját és a világokat pusztulással fenyegetve. Isten ezért a király szó valamennyi betűjét jóindulatúan, de szigorúan visszaküldi a helyére. 28
