Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Tatár György: Timeo Danaos - Megjegyzések a vallásközi párbeszéd fogalmához
Odüsszeusz és hősbarátai mindent egy lapra tettek fel. Ha a trójaiak nem lesznek hajlandók a hegynyi falovat kizárólag vallási összefüggésben értelmezni, akkor az akháj sereg valóban dolgavégezetlen hajózhat haza: Tróját sohasem fogják bevenni. Ahhoz azonban, hogy Laokoónt saját honfitársai is engesztelhetetlen háborús uszítónak lássák, a faló politikai furfangja nem volt elegendő. Ehhez valóban vallási erőknek kellett megmozdulniuk, s ezeket az erőket az istenek mozgósították is. Laokoón tehát abban nyilvánvalóan tévedett, hogy jogos félelmeinek minden okát egyedül Ulixesben és a Danaóban látta. De tévedésben voltak honfitársai, a trójaiak is, akik a békét sugalló fogadalmi ajándék vallási karakterében a béke isteni eszméjét vélték felismerni. Békevágyuk maga ugyanis nem vallási eredetű volt. Ők nem a falovat értették ugyanis félre, hanem az isteneiket. 2. Kierkegaard a paradoxonok paradoxonaként azt a pillanatot nevezte meg, amikor az örökkévalóság megjelent az időben, vagyis amikor - hite szerint - a Mindenség teremtője felsírt egy bölcsőben. A filozófiai értelem először csak elcsodálkozik, tudjuk: ez a dolga, ám következő mozdulatával már vagy megadóan bedobja a fehér törülközőt, vagy száját összeszorítva megbotránkozik. Az a paradoxon, amit a dán gondolkodó Krisztus alakjában az örökkévalóság időbeli kezdetének lát, nemigen különbözik a másik abszurdumtól, amellyel viszont a Mindenség egész története veszi kezdetét. A valóság isteni teremtése ugyanis korunk emberének értelmét azzal az abszurdummal szembesíti, amikor is nem az örökkévalóság jelent meg az időben, hanem az idő jelent meg az örökkévalóságban. A világ teremtett kezdetének gondolata ugyanis az észt arra figyelmezteti, hogy maga is csak ekkor vette kezdetét. A filozófia szemei megbabonázva merednek a valóság keletkezésének pillanatára: az idő kezdetére az örökkévalóság öléből. Alighanem valamikor a harmadik században történt, hogy a tengerparton összejött a midrás néhány korai mestere, hogy a Teremtés rejtélyein tanakodjék. Az egymásra válaszoló fejtegetésekben szokás szerint nem volt semmi elvont titokzatoskodás, s a bibliai szövegtől való elragadtatás éles szemű nyelvi megfigyelésekben fejeződött ki. Az írás minden egyes betűjét mélyenszántó gondolatok és észrevételek sűrű bokraival ültették körül, amelyekből újabb és újabb ágakat és bogokat sarjasztottak, hogy az eljövendő évszázadok se maradjanak gyönyörűség és bölcsesség nélkül. Nem tudjuk ma már, mennyi ideje is 25
