Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Geréby György: Programszerű filo-judaizmus a Jakab-ősevangéliumban (Protevangelium Jacobi)

bált újra érvelni, mindenekelőtt a rituális tisztaság Protevangelium-beli szerepével a zsidó háttér mellett.22 Az érvek részletes ismertetésétől itt el kell tekintenem, és saját álláspontom kifejtésére fogok összpontosítani, ami elfogadja Mach álláspontját, azzal a kiegészítéssel, hogy módosítani kell a kérdést: nem az a fontos, hogy zsidó volt-e a Protevangelium szerzője, mert az alábbiakból majd kiderül, hogy nem rendelkezett komoly halakhikus háttérrel, ebben Machnak igaza van, hanem az, hogy miért tartotta fontosnak egyáltalán ennyi - félig alkalmazott - zsidó elemet beépíteni a történetébe.

A hangsúlyosan pozitív zsidóságkép a Protevangelium olvasójának talán ott tűnik fel leginkább, amikor a szerző a főpapokat és a népet a kis Máriában megjelenő teológiai esemény támogatóinak mutatja be. A zsidó szereplők közül egyedül Reuben, illetve Annás alakjai ellenségesek, amennyiben Reuben Joakimot nem akarja az oltárhoz engedni, illetve Annás jelenti föl a terhes Máriát a főpapoknál, de egyéni buzgalmukból semmiféle általánosítást nem von le a szöveg.

Ha áttekintjük a zsidók (a főpapok és a nép) szerepét a történetekben, a következő igen pozitív elemeket találjuk:

1. A Protevangelium a történetének szereplőiről, mint Joákim, Anna, a bába, Szalomé, a főpapok, tehát gyakorlatilag majdnem minden résztvevőről külön hangsúlyozza, hogy ők zsidók. Nyelvileg a „ioudaia/-os” kifejezés tízszer (adott esetben a földrajzi név népnevet asszociál), a laosz (ezen a zsidó népet értve) szintén tízszer, a hebraiosz (zsidó) pedig négyszer fordul elő, mindannyiszor pozitív kontextusban.

2. A zsidó főpap megáldja a kisded Máriát, és megjövendöli, hogy minden nemzedék áldani fogja a nevét. A főpap áldását a nép akklamációval erősíti meg (c. 6,3).

3. A kis Máriát a főpapok a Templomban(l) nevelik fel, és ezen időszak alatt „Izráel egésze” szerette őt (c. 7,3).

4. A főpapok tisztázzák Máriát a házasságtörés vádja alól (c. 16) a keserűvíz istenítéletével (lásd alább), és Izráel népe dicséri érte az Urat (c. 16).

5. A zsidók ártatlanok Zakariás főpap halálában. A többi főpap Zakariást minden reggel csókkal köszöntötte, azaz szerette és tisztelte (ennek jelentőségét lásd szintén alább). Halálát mélyen gyászolják (c. 46,12). A gaztettet annak a Heródesnek a katonái

22 VUONG, Lily, ‘Purity, Piety, and the Purposes of the Protevangelium of James,’

kézirat.

252