Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Tatár György: Timeo Danaos - Megjegyzések a vallásközi párbeszéd fogalmához
elhagyott táborán csak a szél fúj keresztül-kasul, az addigi támadóknak már hűlt helye van. Az alászállingózó kíváncsiskodók között ott látjuk Vergiliust, akárcsak a hajdanvolt Laokoónt, akit a köré sereglő trójaiak arról szeretnének meggyőzni, hogy a háborúnak immár biztosan vége van. Hiszen az eltávozott ellenség hátrahagyott áldozati ajándéka ugyanannak az istennőnek szól, aki a várost védelmezi. Bár akadnak, akik bizalmatlanul pillantgatnak a szálfákból rótt epikus csodaszörny felé, s közben azt latolgatják, nem kéne-e inkább visszalökni a tengerbe, a többséget mégis a mű szépsége nyűgözi le, és a háborút lezáró végérvényes vallási béke reménye. A hajdankor Laokoónja annak idején még magára maradt a szívét mardosó kétellyel, miszerint a csodás fogadalmi ajándék nem roppant hadigépezet-e, a háború folytatása más eszközökkel Vele ellentétben Vergilius már tisztában van azzal, hogy a csodálatos szörnyeteg nem a görögök Odüsszeuszát, hanem a rómaiak Ulixesét, és annak társait rejti a mélyében, s a helyett, hogy városának falai közé vontatná, az Aeneis eposzának hatalmas ellenfalovát állítja szembe fogadalmi ajándékként a görögökével. Ez az irodalomközi párbeszéd Vergilius és Homérosz között számunkra eldöntetlenül hagyja a kérdést, hogy vajon kinek is volt igaza abban az elkeseredett vitában: a trójaiak többségét hajtó békevágynak, vagy Laokoón balsejtelmeinek? A békére vágyakozók a fogadalmi ajándékot látják a falóban, vagyis a közös hitvilágon belüli vallásközi párbeszéd megtestesülésének tekintik, míg Laokoón vallásinak álcázott politikai fondorlatnak. Mi maiak, akik a görög-római mitológiával immár szintén csak irodalomközi párbeszédben állunk (ha egyáltalán), arra hajlanánk, hogy persze Laokoónnak volt igaza, a vallási elem pusztán a csalétek szerepét töltötte be, s az akhájok nem a békét akarták, hanem a trójai háború győzelmes befejezését. Laokoón Ulixes katonai álnokságát látja megtestesülni a falóban, akárcsak az eposzok mai olvasója. Ilyenkor azonban tökéletesen megfeledkezünk róla, hogy nem csupán a faló ötletéhez, de fizikai megvalósításához is mekkora segítséget kaptak az ostromlók Paliasz Athénétől. S szegény Laokoón, aki azt hitte, elegendő megosztani honfitársaival félelmét a Danaótól, „ha ajándékkal közelít is”, olyan isteni közbeavatkozás által pusztul el fiaival együtt, ami aztán még saját békevágyuknál is jobban megtévesztette a trójaiakat. Vallási tárgy volt-e tehát a faló, vagy profán hadigépezet? 24
