Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Geréby György: Programszerű filo-judaizmus a Jakab-ősevangéliumban (Protevangelium Jacobi)

[8] Terminus technicus a Jubileumi évre. A „bűnök bocsánata” viszont új- szövetségi kifejezés, pl. Mt 26,28 stb., vö. Ódák 9,78. (Vö. Zsid 10,18: „Ahol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat. ”)

[9] ljn 2,2; 4,10.

Az egyes kifejezések, illetve nevek által keltett bibliai benyomás tehát nem véletlen, hiszen mindegyik elem valóban onnét is származik. A hivatkozásokhoz még az is hozzájárul, hogy a görög bibliai szövegek egyszerű nyelvében járatos olvasó a Protevangeliumban is hasonlóan parataktikus mondatokra, azaz a mellérendelő kötőszavak gyakori használatára bukkanhat, mint a Bibliában másutt. Az „eredeti” bibliai szellemi környezet „fedőszínét”, retorikáját felvéve legitimálja a szerző saját mondanivalóját. E technika alkalmazása azt a célt volt hivatva tehát szolgálni, hogy a Protevangelium szövege egyrészt úgy hangozzék, mint bibliai szöveg, másfelől a történet szereplői, ismerősnek tűnve a hallgatóság előtt, hitelesítsék a történetet. Magyarul a Protevangelium írástechnikája a hitelesítés eszköze.

A „hitelesség retorikája” jól mutatja azt a tudatosságot, amivel a szöveg szerzője dolgozott. (Máris kizárhatjuk, hogy a naiv „népi” jámborság dokumentumával lenne dolgunk.) A biblikusán legitimált szövegelemek ráadásul különös gonddal vannak válogatva, ugyanis „ószövetségi” és „újszövetségi” elemek fonódnak össze a Protevangelium gazdag utalásrendszerében, ami általában véve is az Újszövetségben tudatos és jellemző retorikát követi.

Ha azonban a korabeli helyzetet rekonstruáljuk, akkor még az is kiderül, hogy már ebben a retorikában is liminális elemmel van dolgunk. Röviden: a kor egyik legerőteljesebb teológiai irányzatát kidolgozó Markion, aki csak a „megtisztított” Lukács evangéliumot, illetve a szintén „kigyomlált” páli leveleket fogadta el (a pasztorális levelek kivételével), az evangéliumnak éppen az ószövetségi, azaz a zsidó elemektől való elválasztását tartotta feladatának. Ennek az alternatívának a hátterében a Protevangelium egészen nyilvánvalóan a markioni programmal szemben foglal állást már stiláris eszközök szintjén is.

247