Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Tatár György: Timeo Danaos - Megjegyzések a vallásközi párbeszéd fogalmához
Timeo Danaos (Megjegyzések a vallásközi párbeszéd fogalmához) TATÁR György 1. A történelem egyik legkorábbi vallásközi párbeszéde meglehetősen balul ütött ki. A magasabb római műveltség ugyan mohón a magáévá tette a görögök irodalmi és mitológiai hagyományát, de egy nem jelentéktelen ponton beleütközött abba a ténybe, hogy Róma maga is e mitológia egyik alakjától származtatta magát. Aeneas utódai nem ugyanabban az összefüggésben tekintettek Ulixesre, mint amiben a görögök Odüsszeuszra. Ha a görögöket hallgatjuk, Ithaka királyában többnyire a „sokat tűrő” férfiút látjuk, a bámulatosan leleményes, a tárgyalásos megoldást mindig előnyben részesítő, bármikor kompromisszumra kész, kitartó államférfit, aki „sok nép városait s eszejárását kitanulta”. Ha rajta múlt volna, s Priamosz udvarában megfelelő partnerre is lel, a Helené-konfliktust mindkét érdekelt fél megelégedésére lehetett volna lezárni, és sohasem került volna sor a véres és elhúzódó trójai háborúra. A rómaiak „nemzeti” eposza ezzel szemben a roppant „fatáltos” orgyilkos tervezőjét, a „fő bűn-mestert”, a szinte motívum nélküli gonoszság és álnok intrikák megszállottját láttatja Ulixes alakjában. Kettejük között a békés mitológia-közi párbeszéd egészen addig tűnik csak lehetségesnek, amíg a mitikus múltat a való világtól egy áttetsző, de jól felismerhető fal választja el, ami ugyan nem akadályozza a nézőt az esztétikai gyönyörűségben, de a mítosz szereplői sem lépnek be a színpadról a közönség széksorai közé. A békének azonban nyomban vége szakad, mihelyt a múlt valóságos érintkezésbe kerül a jelennel, azaz nem általában vett múltként, közös kulturális örökségként, hanem valamelyikük saját múltjaként, saját örökségeként mutatkozik meg. „Nemzeti” nagyeposzának megalkotása során tehát Vergilius irodalmi helyzete mintegy megismételte az egykori - balul sikerült - vallásközi párbeszéd szituációját, de sikeresen kerülte el annak végkifejletét. Az Aeneis megírásának idején az Odüsszeia már olvasható volt latin fordításban. Aki alátekintett a római irodalom fellegvárából, ott láthatta e fordítás hegyméretű ajándékát a tengerparton. A görögök 23
