Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Dobos Károly Dániel: Paradigmaváltás a késő ókori zsidó-keresztény interakciók történeti vizsgálatában

Mi volt erre az újraértelmezési kísérletre adott zsidó válasz? - kérdezi Yuval. A formálódó rabbinikus centrum semmiképpen sem akart az exodus egyetlen lehetséges zsidó értelmezéséről lemondani, de nem akart nyílt konfrontációt sem felvállalni a - 3-4. században egyre erősödő és egyre jelentősebb pozíciókat szerző — keresztényekkel sem. így „válaszukat a sorok közé írták.” Mi módon? A haggada szövegében a kivonulás elbeszélés fölidézésekor nem a keresztények által átértelmezett exodusi részletet (Ex. 12skk.) választották kiindulási pontul, hanem a kivonulás egy rövidebb, krédószerű összefoglalását (Dt. 26.). Ez utóbbi részlet nem tesz említést a keresztények szemében már korán Jézus előképének tekintett Mózes személyéről, sem a - keresztény értelmezésben - Jézussal azonosított áldozati bárányról, így kihúzza a talajt bármiféle keresztény értelmezés lába alól. A másik jelzésértékű momentum a haggadai szöveg bennfentes olvasója számára abban áll, hogy a rabbik a rövid deuteronomiumi beszámolót a hosz- szabb exodusi szöveghelyről vett kiegészítésekkel magyarázták. Látszólag ugyanazt, ugyanazzal. Ezzel azt üzenték mindenkinek, hogy a szövegnek nincs más jelentése, eltérő (előképi) olvasata, mint az eredeti. Az egyiptomi kivonulás csak egyiptomi kivonulásként értelmezhető és nem másképp...

A Yuval által idézett példa első látszatra tetszetős, ugyanakkor alaposabban megvizsgálva számos nehézséget rejt. Ezzel a megállapítással azonban áttérünk előadásunk második részéhez, a feladatok és következmények számbavételéhez. Elsőként lássuk a nehézségeket és a velük kapcsolatos feladatokat.

A nehézségek egy része objektív, az anyag természetéből következik, míg egy kisebb része szubjektív, az értelmező tudatállapotának következménye. Kezdjük most az objektív problémákkal:

A. A fenti példát, ahogy az egész új paradigmát övező legnagyobb nehézséget a rabbinikus szövegek dotálásának megoldatlansága jelenti.11 A rabbinikus szövegek datálását két momentum teszi valóban nehézkessé:

1. Egyrészről a szövegek ahistorikus természete

2. Másrészről az általunk ismert szövegcsoportok akkumulatív fejlődése.

11 STEMBERGER, Günter, ’Dating Rabbink Traditions’, in BiRIENGER, Reimund et al. (eds.), New Testament and Rabbinic Literature ([Supplements to the Journal for the study of Judaism 136.], Leiden, Brill, 2010) 79-96.

238