Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Dobos Károly Dániel: Paradigmaváltás a késő ókori zsidó-keresztény interakciók történeti vizsgálatában

Az értelmezési keret tehát alapjaiban változott meg! Míg korábban korán és véglegesen elváló statikus csoportokkal dolgoztunk, melyek között bármiféle későbbi interakció elképzelhetetlennek tűnt; ma egymástól fokozatosan eltávolodó, és — éppen e különválás hatása alatt - dinamikusan változó közösségek hálóját látjuk.

A korábbi szülő-gyerek metaforával szemben, az új elképzelés két, „az örökségen marakodó testvér” képét jeleníti meg a szemünk előtt. A csoportok közötti polémia kontinuus természetének felismerése után a (zsidó, illetőleg a keresztény) szövegek közti kronológiai viszony sem tűnik megkérdőjelezhetetlennek.

Ennyi elméleti bevezető után, hadd illusztráljam szavaimat egy konkrét példával! A példa a peszahi haggada kutatástörténetébe enged rövid bepillantást.10 Korábban a haggada szövegének jelentős részét a Második szentély idejéből származónak vélték, sőt a kutatók a haggadát a keresztény húsvéti liturgia egyik előzményeként kezelték, és Jézus és tanítványainak (az evangéliumok szövegében részletesen leírt) utolsó vacsoráját egy korabeli széderesteként próbálták meg rekonstruálni. Tették ezt annak ellenére, hogy a haggadai szöveg legelső teljes változatát csak Szaadja ben Joszef szúrai gáon (882-942) 10. században összeállított sziddurjában (imakönyvében) találjuk meg.

Az új értelmezés a korábban már említett Israel Yuval, a jeruzsále- mi Héber Egyetem professzorának nevéhez köthető. Yuval a haggadai szöveg keletkezését (a hagyományos felfogásnál későbbre teszi, s) a korábban említett versenyszituációban próbálja meg elhelyezni. A Szentély lerombolása után az életben maradt közösségeknek a Peszah- ra való emlékezés új módját kellett kialakítani, hiszen a Templom (és ezzel együtt az áldozatbemutatás lehetősége) is megszűnt. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a születendő keresztény közösségek a kivonulás elbeszélést (Jézus kereszthalálára alkalmazva) radikálisan aktualizálták. Ennek a - már az újszövetségi szövegében markánsan jelenlévő értelmezési - folyamatnak egyik legpregnánsabb példáját a 2. század közepén élt Szardeszi Melitón: Peri Pascha (A Pászkáról) című homiliájában találjuk, melyben a szerző az Ex. 12-vel kezdődő kivonulás-elbeszélés egyes részleteit Jézus kereszthalálára és megváltó művére vonatkoztatja.

10 A példa forrása Israel Jacob Yuval két tanulmánya. A már idézett tanulmány, ’Easter and Passover as Early Jewish Christian Dialogue’, illetőleg ennek bővített változata az idézett monográfia, a Two Nations in Your Womb 56-91. oldalán.

237