Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
2. Közös gyökér vagy válaszfal? A bibliai hagyomány és értelmezése - Balogh Katalin: Magyar zsidó bibliafordítások - Az IMIT Bibliához vezető út
I A bibliafordítás ügye legközelebb hét év múlva, 1869. február 20- án, a magyar és erdélyi zsidók egyetemes gyűlésén vetődött fel újból. Megszavazták, hogy az iskolai alapból a zsidó tankönyvek kiadása mellett a bibliafordítás elkészítésére is fognak áldozni. Fontos megjegyezni, hogy itt a teljes Biblia lefordításáról volt szó, hiszen egyéb - az idő véges volta miatt a jelen kiselőadásban fel nem sorolt - részfordítások 1869-re már szép számban megjelentek. Lőw Immánuel szegedi főrabbi keserűen jegyezte meg az alábbiakat 1884-ben: „Negyven éve prédikálunk magyarul s magyar bibliánk még mindig nincs. Kezdeményezés volt elég, de eredmény kevés. Pedig egy magyar - zsidó tudós biblia fordítása nem csak vallásos, nemcsak hazafias, hanem irodalmi tett volna.”11 Nála fogalmazódik meg először az a későbbiekben sokak által hangoztatott érv, miszerint egy magyar nyelvű bibliafordítás elkészítésével, a magyarországi zsidóság nem csupán saját felekezetének használna sokat, hanem a magyar irodalmat is gazdagítaná avval. Érdekes adalék lehet ezen felszólaláshoz az a tény, hogy Lőw Immánuel nem említi Bloch Móric fent említett fordítását. A bibliafordítás ügyével foglalkozó irodalmi társaság megalakítását dr. Goldziher Ignác is szorgalmazta a Magyar-Zsidó Szemlében közzétett cikksorozatában: „Hogy a vallásos élet felekezetűnkben minél magasabb és műveltebb szintre emelkedjék, nincs rá jobb eszköz, mint ha a felekezet vallásos történetének s tudományának ismeretét a művelt közönség körében terjesztjük.”11 12 A megindítandó „irodalmi vállalat” létesítésére a cikkíró nem tartott szükségesnek egy külön egyletet megalakítani. A legcélszerűbbnek azt vélte, ha „vállalat” a Magyar-Zsidó Szemle szerkesztőségével szoros kapcsolatban állna, és e folyóirattal párhuzamosan működne. Lőw Immánuel még azt is hozzátette: „Milyen szép lesz, ha a vállalat évi jutaléka közt évenkint szerepel majd a szentírás egy része. így majd lassan lassan levesszük a magyar zsidóságról azt a szégyent, hogy nincs magyar bibliája. Pedig lehetne - ha a papok s tudósok kényelmöket s a gazdagok filléreiket nem sajnálnák feláldozni. Az utóbbiakhoz nem fogunk hiába fordulni, csak az előbbiek helyt álljanak!”13 11 LŐW Immánuel, ’A Szentírás elhanyagolásáról’, Magyar-Zsidó Szemle I. évf. (1884) 22. 12 BACHER Vilmos, ’Népszerű irodalmi vállalat’, Magyar-Zsidó Szemle I évf. (1884) 442. 13 LÓW, ’A Szentírás elhanyagolásáról’, 22. 224
