Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
Előszó helyett, avagy a zsidó-kereszt(y)ény "dialógus" változó arcai - Raj Ferenc rabbi megnyitóbeszéde
„Ez Ádám nemzetségeinek könyve, amely napon teremtette Isten az embert, Isten hasonlatosságára alkotta őt”. Tehát mi, mindannyian és egyenként, az Örökkévaló, az élő Isten gyermekei vagyunk, akiket a Mindenható az ő saját képmására teremtett. Ahogy körülnézek itt ebben a teremben, bizony mondhatom a bibliai Józseffel: „Testvéreimet keresem!” - és én, Raj Ferenc büszkén teszem hozzá: Köszönöm, Istenem, megtaláltam őket. Persze, a testvériesség nem jelenti azt, hogy nem lehetnek nézeteltérések, viták és fundamentális teológiai különbségek. De fogadjuk meg azt, hogy őszinte megértéssel és érdeklődéssel fogjuk hallgatni a „másik”-at, és nem próbálunk senkit sem megtéríteni. Sok út és ösvény vezet Istenhez, kinek szeretete és tisztelete egyesít bennünket a mai napon itt, a konferencián. De emlékezzünk erre az igazságra holnap is, valamint az év minden napján. Bevallom, többek között azért is szeretem olyan nagyon a héber Biblia hőseit, mert ők is, mint jómagunk, húsból-vérből való emberek. Gyengesége és nehéz helyzetekben tanúsított határozatlansága ellenére Áron, a főpap, igen szimpatikus számomra. Ő volt a Misna, a poszt-biblikus zsidó szóbeli tanítás törvénykönyve szerint az első „rodéf sálom” (szó szerint békét hajszoló), aki aktívan és hajthatatla- nul békére törekedett. Ha az ő nyomdokán haladunk, akkor remélhetőleg béke és megbékélés lesz a mi osztályrészünk is. Nekünk, akik a zsidó-keresztény kapcsolatok pozitív fejlődését akarjuk látni, tanulnunk kell a múlt bűneiből, legyen az akár antiszemitizmus, akár a keresztény vallási képzetek kigúnyolása. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.4 4 RADNÓTI Miklós: Nem tudhatom (1944) 17
