Fodor György - Török József - Tusor Péter (szerk.): Felekezetek az Igazság szolgálatában: történelem, teológia, önazonosság (1500-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 34. (2009)
II. Egyházi autonómia és episzkopátus Erdélyben-Magyarországon (Church Autonomy and Episcopacy in Transylvania-Hungary) - Buzogány Dezső: A laikus intézményrendszer kialakulása a református egyházban
esetből, hiszen a gondnoknak tartozott számadással). Erre a tisztségre nézve is érvényes az egyházfiui intézmény kialakulására és kanonizálására nézve elmondott szabály: a tisztség jóval hamarabb létezett, minthogy a törvénykönyvekben megjelent. A három egyházközségi tisztséget (gondnok, egyházfi, adjunktusok) 1722-ben is együtt említik a marosvásárhelyi zsinaton, ahol a zsinati atyák próbát tettek arra, hogy evangélikus mintára általánossá tegyék a gondnoki intézményt az egész erdélyi református egyházban: az evangélikusok ususa szerint légyen egy bizonyos értelmes és a megyében elsőbb residentiaju ember, aki a megye pénzét procurálja és számot adjon róla, (hogyha nem ratiotinálhatna, lenne fundusa, az ecclésiának honnan vehessen contentumot magának), vagy ha ezt nem lehetne, curator legyen minden helyen, a megye pénze s bonumai conservatiojára s erogatiojára". A zsinat azt is elrendelte, hogy ugyanazok, vagyis a megyében elsőbb residentiaju emberek közül választott emberek is állíttassanak fel [...] capax curatorok. Gyakorlati megfontolásból a tehetősebbek, lehetőleg a nemesek közül választott tisztség és testületi tagság azon korábbi sejtésünket támasztja alá, hogy a presbitérium hosszú ideig nem lett a megálmodott demokratikus egyházközségi testület. A legfelsőbb szintű világi gondnoki testület gyülekezeti szintre történő levetítődésével állunk tehát szemben, amikor a világi elem az egyházközségek korábbi szerkezetét elkezdte feszegetni. Az intézmény újszerűségét az mutatja, hogy a zsinat felszólította az espereseket, hogy az ecclésiában levő curatoroknak és választott embereknek s szentegyluíz-fiaknak tiszteletes esperest uramék a következendő vizitációkor instrucliot adjanak ki.15 Az elkövetkező időszakban a testület konszolidációja történt meg, olyannyira, hogy 1747. június 18-án, a magyarigeni gyülekezetben összegyűlt zsinat, Deáki József püspök prezídiuma alatt, már szigorú korlátozó intézkedéseket volt kénytelen hozni a világi testület súlyos hatásköri excessussának korrigálására. A testület teljes irányvesztését mutatja a határozat, íme: már őkegyelmek magoktól excommu- nikálnak, solválnak, kötnek, oldanak, mely mind a Krisztusnak mind, a canonoknak dispensatioja ellen vagyon. Azért a Szent Synodus Generális serio adhortál minden ecclesiáknak curatorit és consistoriumit, hogy a Krisztusnak parancsolatja és a canonok ellen, amit az Úr Jézus a maga szolgáira 15 Conclusiones Sanclae et Orthodoxae Synodi Generalis, anno 1722 die vero 14. lunii in oppido Marus-Vásárhely. Illyés II./198. 95
