Fodor György - Török József - Tusor Péter (szerk.): Felekezetek az Igazság szolgálatában: történelem, teológia, önazonosság (1500-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 34. (2009)
II. Egyházi autonómia és episzkopátus Erdélyben-Magyarországon (Church Autonomy and Episcopacy in Transylvania-Hungary) - Holló László: Az erdélyi katolikus autonómia: az Erdélyi Római Katolikus Státus
Az így végleg püspök nélkül maradt erdélyi katolikus közösség számára, a katolikus tanácsosok közbenjárására, és a népnek a papság fegyelmének meglazulása miatt több ízben kifejezésre juttatott panasza okán Bethlen Gábor, 1618. február 2-án kelt rendeletével, Fejérdi Márton szepesi kanonok személyében vikáriust adott, és a papságot és híveket vele szemben engedelmességre kötelezte.30 Ettől kezdve a Státus a mindenkori vikárius vezetésével működött, a püspök 1716-ban történő visszatértéig.31 Sőt mi több 1640-től kezdődően vikáriust is a klerikusokból és laikusokból álló Státus választotta. Ez a tény is a Státus tényleges működését bizonyítja, mert a papság bár nem volt része az erdélyi országgyűlésnek a világiakkal közösen gyakorolta a vikárius választás jogát.32 Ugyanakkor Bochkor bizonyítja, hogy bár a katolikus rendek az 1640-ki országgyűlésen a katolikus sérelmek tárgyalása során „Status Catholicus" elnevezés alatt léptek fel33, a katolikus egyháziak és világiak közös intézkedése ellenére a Státus közösségi fellépése még „nem önkormányzat ugyan, de az önkormányzat létrejövetelében igen nagy szerepet játszó és semmivel nem pótolható lélektani tényező, az újabb jogbölcseleti doktrína szerint valóban jogalkotó, jogmotiváló tényező”34, ami fokozatosan vezetett az önkormányzatiság kialakulásához. 1605-ig megtartotta a címet. Öt követték soron: Csíkmadéfalvi Szentandrási István (1618-1630); Hosszútóti Hosszútóthy László (1631-1633); Simándi István (1634-1653); Pálfalvay János (1653—1656); Szentgyörgyi Ferenc (1656-1660); Szegedi Ferenc ( 1660— 1663); Folnay Ferenc (1663-1666); Szenttamásy Máté (1667-1676); Mokcsai Mokchay András (1676-1679); Sebestyén András (1679-1683); Kada István (1685-1695); Csíkszentgyörgyi Illyés András (1696-1712). Vö. JAKUBINYI, Romániai katolikus, 25-27. 30 Vö. BOCHKOR, Az erdélyi katolikus autonómia, 94; V'KSZKI.Y, Erdélyi egyluíztörlénelmi adatok, 333—334. 31 Fehérdi (Fejérdi) Márton 1618. május 2-i - Bethlen Gábor fejedelem által eszközölt - vikáriusi kinevezésétől kezdődően 1712-ig ténylegesen vikáriusok szervezték az erdélyi egyházmegye katolikus életét. így vikáriusok voltak: Fehérdi (Fejérdi) Márton (1618-1626); Fejér Miklós (1626-1634); Ferenczy György (1634-1641); Szalinai István OFM (1641-1652); Sükösd János (1653-1659); László János (1659—1669); Domokos Kázmér OFM (1669-1677) a pápa 1668. június 9-én Corona (in Graecia) címzetes püspökévé, majd június 10-i szentelése után június 18-án Vicarius Apostolicussá nevezi ki; Kájoni János OFM (1677-1678); Szebeléby Bertalan (1678-1707); Antalfl'y János (1707-1712). Vö. JAKUISINYI, Romániai katolikus, 27—28; BOCHKOR, Az erdélyi katolikus autonómia, 108-109; 291-292. 32 Vö. BOCHKOR, Az erdélyi katolikus autonómia, 297-300. 33 Vö. BOCHKOR, Az erdélyi katolikus autonómia, 170. 34 BOCHKOR, Az erdélyi katolikus autonómia, 117. 83
