Fodor György - Török József - Tusor Péter (szerk.): Felekezetek az Igazság szolgálatában: történelem, teológia, önazonosság (1500-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 34. (2009)

II. Egyházi autonómia és episzkopátus Erdélyben-Magyarországon (Church Autonomy and Episcopacy in Transylvania-Hungary) - Holló László: Az erdélyi katolikus autonómia: az Erdélyi Római Katolikus Státus

A „Status Catholicus” így miután már név szerint is tényelgesen létezett, az 1653-as „Approbatae Constitutiones Regni Transsylvaniae et partium Hungáriáé eidem adnexarum” címen ismert Erdélyi Törvény- könyvben megkapta törvényes jogalapját is. Az Approbaták I. rész, 1. cím, 3. cikkelye ugyanis kimondja, hogy a katolikusok, csakúgy, mint a nemkatolikusok, vallási ügyeiket általános gyűlésekben maguk intézhetik: „in minoribus [kisebbekben/ kisebb dolgokban] és a melyek csak az egyházi rendeket illetik, maguk az egyházi rendek is concludálhatnak [határozhatnak] és constitutiokat [rendelkezéseket] csinálhatnak, de azokat is közönséges generális gyűlésekben. Az hallgatókkal és külső rendekkel köz-, vagy azokra is nézendő dolgokban pedig nemkülönben hanem azokkal is közértelemből, úgymint: ki-ki maguk religióján levő főmagistrátusoknak [főhivatalnokoknak] és pátronusoknak egyenlő tetszésekből.”35

Mindent összevetve az erdélyi közéleti hagyományok szerint a katolikus nemességnek összessége a maga országgyűlési szervezetében 1653 előtt a katolikus egyház védelmére és bizonyos belügyei- nek intézésére hivatott testület. Ez nem csupán spontán fejlődés eredménye, hanem államhatalmi ténykedésen nyugvó alkotás, tekintve Báthori Istvánnak 1583-ik évi rendelkezését az egyházi bíráskodásra vonatkozóan, valamint Rákóczi Györgynek a katolikus rendeket felhatalmazó megbízása a vikáriusválasztásra36, bár a sajátos erdélyi helyzet, az erdélyi előkelőségekből és a hierarchia kimagasló alakjaiból akkor is természetszerűleg kialakította volna a Katolikus Státust, mint az erdélyi katolikus egyház képviselő szervezetét, ha az Approbatákban annak szervezeti alapjait nem foglalja törvénybe a kodifikáció.

A laikusok egyházi hatalma kiterjedt minden, a rendi hatalom (potestas ordinis) körébe szorosan nem tartozó egyházi ügyre. így

35 Approbatae Constitutiones, első rész, első cím, harmadik cikkely, az 1652. évi december 15-iki gyulafehérvári országgyűlés állal végérvényesen megállapított és II. Rákóczi György állal 1653. évi március 15-én megerősített határozatokból. Kivonatként kiadva in Az Erdélyi Római Katii. Státus fontosabb joglörlénelmi okmányai, Cluj-Kolozsvár 1926, 7-8. Amint azt BOCHKOR többször idézett művében körültekintően bizonyítja, a kodifikáció idején, az akkor leghatalmasabb református egyházban, az egyháziak és világiak között, a kizárólagos papi hierarchikus kormányzásformával szemben, a világi elem érvényesüléséért dúló alkotmányjogi küzdelem is erősen közrejátszott a „generális gyűlések” illetékességének biztosítására való törekvésben. Vő. BOCHKOR, Az erdélyi, katolikus autonómia, 216-224.

36 Vö. BOCHKOR, Az erdélyi, katolikus autonómia, 209-210.

84