Fodor György - Török József - Tusor Péter (szerk.): Felekezetek az Igazság szolgálatában: történelem, teológia, önazonosság (1500-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 34. (2009)
II. Egyházi autonómia és episzkopátus Erdélyben-Magyarországon (Church Autonomy and Episcopacy in Transylvania-Hungary) - Holló László: Az erdélyi katolikus autonómia: az Erdélyi Római Katolikus Státus
lehet állapítani, a státusgyűlések ugyanezen kifejezéssel is jelölték magukat. Vagyis világosan látszik, hogy a státusgyűlések már a Báthoriak korában megtartattak, tehát a katolikus státus, az egyházi és világi elem közössége, az egyházi érdekek megvédésére, ápolására már virágzásban volt, csak éppen még nem státus szóval jelölte magát. Ez a Rákóczyak alatt következett be.”2'’ Erdély 1598. május 1-jén újólag püspököt kapott Napragy Demeter személyében. A protestáns rendeknek az „úri” püspöktől való félelme nem volt indokolatlan, hiszen Napragy, beiktatása után egy héttel, már erdélyi kancellári kinevezést nyert. Ebben a hivatalában fogadta Rudolf király megbízottjaként 1599. november 1-jén a Gyulafehérvárra bevonuló Vitéz Mihály havasalföldi fejedelmet. 1601. január 21-én a rendek őt is, mint elődjét kiutasították, s a püspökség újból alapított javadalmát a kincstár részére újólag lefoglalták.26 27 Mivel a püspököt kitiltó országgyűlési határozathoz a rendek következetesen ragaszkodtak, és az alapján minden a fejedelem, vagy a Habsburg ház részéről történő püspök kinevezési kísérletet meghiúsítottak, „az újjáalakító munka nagyobb része a világi vezető férfiak vállára nehezedett, akik edzett lélekkel és csodálatos erővel küzdöttek az erdélyi katholicizmus megmentéséért.”28 A Napragyt követő erdélyi püspök az 1606-ban a pápa által apostoli adminisztrátornak kinevezett Csíkmadéfalvi Szentandrásy István OFM 1606. november 30-i püspökké szentelése után, 1607-től 1611-ig apostoli adminisztrátorként tartózkodott Erdélyben, ezt követően menekülni kényszerült. A Habsburgok ugyan 1618-ban Erdély püspökévé nevezték ki, de a pápától megerősítést nem kapott, így csak az „episcopus electus”, választott püspök címet viselte, és mivel az 1612. május 15-i nagyszebeni országgyűlés Csíki István néven már számkivetésre ítélte, erdélyi püspökként nem is járt az országban.29 26 BÍRÓ Vencel, A Báthoryak kom (1571-1605), in Az erdélyi katolicizmus, 46-60, itt 57. 27 Vö. JAKUHINYI György, Romániai katolikus, erdélyi protestáns és izraelita vallási archóntológia, Gyulafehérvár 2004, 25. 28 BOROS Fortunát OFM, A protestáns fejedelmek kora, in Az erdélyi katolicizmus, 61-82, itt 61. 29 Vö. JAKUBINYI, Romániai katolikus, 25; Ves/.ely, Erdélyi egyháztiirténelmi adatok, 242. A Habsburg ház által a jogfenntartás céljából kinevezett ún. „ejiiscopus electus", választott püspöke Erdélynek kisebb nagyobb megszakításokkal mindig volt, csak éppen nem tartózkodhatott Erdélyben és nem volt lehetősége intézni az egyházkormányzati teendőket. Az 1597. május 1-jén megbízott Napragy Demeter 82
