Fodor György - Török József - Tusor Péter (szerk.): Felekezetek az Igazság szolgálatában: történelem, teológia, önazonosság (1500-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 34. (2009)
II. Egyházi autonómia és episzkopátus Erdélyben-Magyarországon (Church Autonomy and Episcopacy in Transylvania-Hungary) - Holló László: Az erdélyi katolikus autonómia: az Erdélyi Római Katolikus Státus
III. Laikus és klerikus összefogás az egyházmegye vezetésében így állt, a főként székely és magyar nemzethez tartozó, megcsappant létszámú, a székelységben mintegy 30 plébániát számláló, és az erdélyi nemesi családok közül csupán néhányat soraiban tudó katolikus egyház püspök, helynök, esperes, szerzetesrendek nélkül, csak a kis létszámú alsópapságra támaszkodhatva, amelynek képzettsége gyakran hagyott kívánni valót maga után. Ez a kétségbeejtő állapot tette szükségessé a még katolikus hitben megmaradt székely és magyar nemesek összefogását hitük megőrzésére és vallásuk érdekeinek képviseletére. Báthori István katolikus fejedelem foglalkozott a püspökség visszaállításának a gondolatával, de mivel a püspöki vagyont, mely időközben magánkezekbe jutott, nem tudta visszaszerezni, terveit nem tudta megvalósítani. Annyit tett, hogy 1583. január 28-án kelt rendeletével a katolikus plébánosokat kivette a református szuperintendens joghatósága alól, és engedélyezte számukra egy egyházi bíró választását, aki fejedelmi engedéllyel a képzettebb római katolikus főurakkal évente zsinatokat tarthatott.24 Az Erdély trónján Báthori Istvánt ill. ennek uralkodótársát, Báthori Kristófot követő fejedelem, Báthori Zsigmond, unokatestvérét, a lengyelországi bíborost, Báthori Endrét kérte fel a katolikus papok és hívek lelki ügyeinek felkarolására. A bíboros 1591. június 15-én a Szentszékhez intézett jelentésében arra hivatkozik, hogy a katolikus ügyről való gondoskodásra őt a fejedelem és az erdélyi katolikusok közössége a Congregatio universorum Catholicorum kérte fel.25 A fentiek tanulságát így foglalja össze Bíró Vencel: „Később, amikor a státusgyűlések lefolyását és összetételét világosabban meg diszkrimináció és igazságtalanság országának általános benyomását nyújtotta]” Ioan-Atirel Pop, Élnie p confesiune: Geneza medievalá a naliunii románé moderne [Nemzetiség és felekezet. A modern román nemzet középkori genezise], in Nicolae BOCSAN,— loan LUMPERDEAN— Ioan-Aurel POP, Élnie p confesiune ín Trnnsilvanm: Secolele XIII-X1X [Nemzetiség és félekezet Erdélyben: a 13.-19- századokban], Oradea 1994, 5-63, itt 47. 24 BOCHKOR ismételten idézett művében bizonyítja, hogy ebben az egyházi bíróban, nem püspöki helynök, hanem csak esperes választásának engedélyezését kell látnunk, mert vikárius választását később Bethlen Gábor fejedelem kifejezetten engedi meg, amire nem lett volna szükség, ha már most arról lenne szó. Vö. BOCHKOR, Az erdélyi katolikus autonómia, 91; 160. lábjegyzet, 125. 25 „Hoc ul efficeret Cardinalis, tam a principe, quam a Congregatione universorum Catholicorum in Transsilvania diligenter rogatus est", Memoriale pro Cardinale Batthoreo. 1591. Kiadva in Veszély, Erdélyi egyluízlörlénelmi adatok, 30I-303, itt 303. 81
