Fodor György - Török József - Tusor Péter (szerk.): Felekezetek az Igazság szolgálatában: történelem, teológia, önazonosság (1500-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 34. (2009)

II. Egyházi autonómia és episzkopátus Erdélyben-Magyarországon (Church Autonomy and Episcopacy in Transylvania-Hungary) - Holló László: Az erdélyi katolikus autonómia: az Erdélyi Római Katolikus Státus

közönséggel a Religio dolgáról végezett, azonképpen mostan is ez jelenvaló gyűlésébe azont erősiti, tudniillik: hogy minden helyen a Praedicatoroc az Evangéliumot praedicálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerént, és a község ha venni akarja jó, hanem pedig senki kénszeritéssel ne kényszerítse, az ő lelke azon meg ne nyugodván. De olyan praedicatort tarthasson, a kinek tanítása ő nekie tetszik. Azért pedig senki a Superintendensek közül, se egyebek a Praedica- torocat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki a Religioért senkitől az előbbi Constitutiok szerént, és nem engedtetik ez senkinek, hogy senkit fogsággal, avagy helyéből való priválással [megfosztással] fenyegesse a tanításért; mert a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészen, mely hallás Istennek igéje által vagyon.”22

Ez az országgyűlési döntés foganatosította, a kor viszonyai között egyedülálló, sajátos erdélyi toleranciát, amely a négy bevett vallás szabadságát biztosította. Gyakorlatilag azonban a sokat dicsőített tolerancia törvény az evangélikus vallás bevett vallássá válása után, nem jelentett mást, mint János Zsigmond fejedelem vallásváltoztatásai során, az általa újonnan felvett vallások (és csak azok) fejedelmi hatalom által történő bevett vallássá tételét.23 2

2 1 A Magyar országbeliének és Erdélyországbéli három nemzetnek Nemesekk. Székelyeknek és szászoknak az elmull Reminiscere [„Emlékezzél meg”, nagyböjt második vasárnapja] Vasárnapjára hirdetett Thordai. részszerinl való gyűlésbe közönséges akaratból szerzeli Arliculusi 1566. esztendőbe. Kiadva in VESZÉLY, Erdélyi egyházLörlénelmi adatok, 176. Bár itt a rendek - talán pillanatnyi felhevülésükben - úgy tűnik minden katolikus egyházi embert száműztek, de ezt a törvényt a maga teljességében érvényre soha nem juttatták. Ezt bizonyítja többek közt az 1591. évi november 1-2 1-i gyulafehérvári gyűlés határozata, melyben a csíksomlyói ferencesekről az áll, hogy: „Az Csikbéli klastrom több odavaló helyekkel együtt, miért hogy onnét ez ideig is semminémű időkben az catholica római professio nem tolláltatott [eltöröl, megsemmisít]; az oda bé való atyánkfiainak is conscientiájoknak acquiescálására [lelkiismeretük megnyugtatására] maradjanak azon állapotban, a mint eddig voltának.” VESZÉLY, Erdélyi egyházLörlénelmi adatok, 225.

22 Ez Erdélyi Országbéli három nemzetül Magyar országbéli Atyáinkfiaival egyetembe való vé- gezésünk melyei végeztünk az mostani rész szerint való gyűlésünkbe, kit urunk ő Eelsége az elmull vizkereszt napjára léteiéit valu ide Thordára 1568 esztendőben. Kiadva in Veszel y, Erdélyi egyházLörlénelmi adatok, 179-180.

23 Ebben az összefüggésben válhat érthetővé az Erdély bevett három nemzetéhez és négy vallásához nem tartozó románság helyzetével foglalkozó történész aggálya, amely bár túlzó, és a korabeli toleranciát 20. századi érzékenységgel, és a realitások visszavetítésével vizsgáló módszere sok esetben elhibázott, mégis az erdélyi vallásszabadságra vonatkozó, meggyökeresedett apriori elveink újraértékeléséhez segíthet: „impresia generáld pe care o oferea Transilvania ín secolul XVI. era aceea de lara, a unei grave discriminari yi a unei nedrepláli.[Erdély a 16. században, a súlyos

80