Fodor György - Török József - Tusor Péter (szerk.): Felekezetek az Igazság szolgálatában: történelem, teológia, önazonosság (1500-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 34. (2009)

II. Egyházi autonómia és episzkopátus Erdélyben-Magyarországon (Church Autonomy and Episcopacy in Transylvania-Hungary) - Holló László: Az erdélyi katolikus autonómia: az Erdélyi Római Katolikus Státus

1564. június 7-i tordai országgyűlés tette teljessé, amely kimondta, hogy a katolikus vallás mellett, mind a Luther, mind pedig a Kálvin követői teljes vallásszabadságot élveznek.18 19 20

Miután 1554-ben megalakult a magyar lutheránus külön egyház, az 1556-ban katolikus papból előbb ágostai evangélikus, utóbb református superintendenssé váló Dávid Ferenc, már fokozódó érdeklődéssel figyelte a reformáció újabb áramlatait. Miután János Zsigmond fejedelem udvari papjává rendelte, a fejedelmi udvarban Giorgio Blandrata fejedelmi orvos hatására antitrinitáriussá, Jézus Krisztus istenségének tagadójává vált. Erre irányította a fejedelmet is.» A reformáció eszméi rohamosan terjedtek, és csakhamar az an- titrinitarianizmus hódította el a magyarság és székelység nagy részét.

Az 1566. március 10-én tartott tordai országgyűlésen már a hitújítók voltak többségben. Az itt megfogalmazott országgyűlési határozat, most már nem csupán a püspököt, de a katolikus egyházi személyeket általában, tehát minden papot is kitiltott az országból, amikor úgy intézkedett, hogy „Végzetre: miérthogy az Úr Isten jó voltából az Evangéliumnak világosságát az ő Felsége birodalmában mindenütt felgerjesztette, és kívánja, hogy a hamis tudomány és tévelygések az Anyaszentegyházban kiirtassanak, egyenlő akarattal végeztetett, hogy afféle egyházi renden lévő személyek, kik a pápai tudományhoz, és emberi szerzésekhez ragaszkodtak és abból megtérni nem akarnak, az ö Felsége birodalmából mindenünnen kiigazittassa- nak.”21

Mivel a református hit pásztorai - mindenekelőtt Melius Juhász Péter tiszántúli superintendens - hevesen támadták az új hitet, az 1568. január 6-i tordai országgyűlés a vallási zavargások elkerülése érdekében, szükségét érezte annak, hogy a hithirdetés szabadságát megvédelmezze. Ezért korábbi döntésekre hivatkozva elrendelte: „Urunk ő Felsége miképpen ennekelőtte való gyűlésbe országával

18 Vö. BOCHKOR, Az erdélyi katolikus autonómia, 54-55.

19 Articuli Dominorum Nobilium Regni Hungáriáé et Trium Nationum Partium ejusdem Transsilvanarum Nobilium, Siculorum, et Saxonum in Conventu eorum Pa.rli.alli pro primo Die Dominico proximo post Festum Sanctissimae, et Individuae Trinitatis de Edicto Sacrae Regiae Majestatis in Oppido Thorda celebrato Anno Domini 1564 editi. Kiadva in Ves/ely, Erdélyi egyházlörlénelmi adatok, 174-175; Vö. Bochkor, Az erdélyi katolikus autonómia, 58.

20 Vö. BarTA Gábor, Az Erdélyi Fejedelemség első korszaka (1526-1606), in Köpeczi Béla (löszeik.), Erdély Története a kezdetektől 1606-ig, Budapest 1988:\ 409-541,

472.

79