Fodor György - Török József - Tusor Péter (szerk.): Felekezetek az Igazság szolgálatában: történelem, teológia, önazonosság (1500-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 34. (2009)

II. Egyházi autonómia és episzkopátus Erdélyben-Magyarországon (Church Autonomy and Episcopacy in Transylvania-Hungary) - Holló László: Az erdélyi katolikus autonómia: az Erdélyi Római Katolikus Státus

Mivel a török és Habsburg hatalmak között őrlődő Erdély számára nyilvánvalóvá vált, hogy I. Ferdinánd Erdélyt a török támadásoktól megmenteni nem tudja, a rendek, az 1556. év „circa Dominicam Oculi”, tehát nagyböjt harmadik vasárnapja körül tartott szászsebesi országgyűlésen, a törökbarát politikát részesítve előnybe, János Zsigmondot kiáltották királlyá, és helytartójává Petrovics Pétert" választották, akinek átadták a Ferdinánd érdekeit képviselő katolikus püspök, azidőszerint Bornemissza Pál országban lévő összes ingatlan javait és a püspököt barátságosan ugyan, de határozottan megfenyegették: „Végeztük: hogy püspök uramhoz [...] követeket küldjünk [...] püspök uramat intsék arra, hogy a mint ennekelőtte is ígérte magát, hogy megmaradásunkban egyetért velünk, értsen egyet ő kegyelme, mind a várost, és mint a várakat adja Locumte- nens [helytartó] uram kezébe, vagy az országbeli követ atyánkílai kezébe; maradjon meg köztünk, készek vagyunk ő kegyelméért mind ő felségénél, mind Locumtenens uramnál törekednünk. Ha miveli ő kegyelme, jó, ha nem, menjen ki belőle békességgel mind marháival (ingóságaival) egyetemben; mert ennekutána nem tudjuk leszen-é ő kegyelmének békességes kimenetele vagy nem?”12

A fenyegetések következtében az erdélyi fejedelemség idejének utolsó, még Erdélyben székelő püspöke, a Kolozsvár melletti Gyalu várából 1556. április 11-én minden ingóságát magával vívén elhagyta Erdélyt.1*

Az ugyanazon 1556. évi április 24-i kolozsvári parciális gyűlés még úgy intézkedett, hogy Izabella királyné és János Zsigmond vátései a római Szentszékkel a mohácsi vésztől Magyarországnak a törők járom alól [ölszn- badulásáig, Budapest 1903, 141-492; BOCHKOR, Az erdélyi katolikus autonómia, 11-309; POP, Acordul delà Room, 77-81; KARÁCSONYI János, Magyarország egyháztörténete [öld) vonásaiban 970-től 1900-ig, Veszprém 1929, (Utánnyomás Budapest 1985), 113-183.

11 Petrovics Péter a törökpárti politika egyik fő képviselője, temesi főispán és János Zsigmond egyik gyámja. Miután összeveszett az 1541-ik évi török csalásért Ferdinánd pártivá vált Utyeszenich Fráter György bíborossal, az ország főbírájával és kincstartójával, e gyűlöletet vallási térre is átvitte és a vallásújítók egyik fő védnöke lett.

12 Articuli Dominorum Univesilalis Trium Nationum Regni Transsilvaniae in Generali eorum Congregatione in Szászsebes, ex Edicto spectabilis et magnifici Domini Petri Petrowichi circa Dominicam Oculi. Anno Domini 1556. celebrata editi. Kiadva in VESZFLY Károly, Erdélyi egyházlörlénehni adatok, 1. kötet, Kolozsvár 1860, 167.

13 Vö. BOCHKOR, Az erdélyi katolikus autonómia, 52. hivatkozva SZILÁGYI Sándor, Er- délyország Története I. Pest I860, 333.

77