Fodor György - Török József - Tusor Péter (szerk.): Felekezetek az Igazság szolgálatában: történelem, teológia, önazonosság (1500-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 34. (2009)

II. Egyházi autonómia és episzkopátus Erdélyben-Magyarországon (Church Autonomy and Episcopacy in Transylvania-Hungary) - Véghseő Tamás: Az unió ügye Magyarországon a 17. század második felében: Kollonich Lipót bíboros és a munkácsi püspökség betöltésének kérdése

Kollonich választása - úgy tűnik szükségszerűen - De Camillisre esett, aki egyedüliként volt jártas a rutén nyelvben, anélkül, hogy rutén származású lett volna. Idegen volt, aki nem ismerhette a munkácsi egyházmegye viszonyait, s ezért minden szempontból Kollonichra volt utalva.

De Camillis késznek mutatkozott elfogadni a felkérést, Kollonich pedig mindent megtett azért, hogy ne vegye el a kedvét. Mielőtt igent mondott volna, De Camillis részletes tájékoztatást kért Kollonich tói új egyházmegyéjéről és a figyelembe veendő sajátosságokról. Meglepő módon Kollonich valótlan információkat is adott De Camillisnek, azt állítva többek között, hogy a munkácsi egyházmegye az általa vezetett kalocsai érsekség szuffragáneusa. De Camillis sebastei címzetes püspökké szentelésére Rómában került sor. A Szentszék a munkácsi egyházmegye és Magyarország területén élő görögök apostoli vikáriusának nevezte ki. A császár 1690. március 11-én a megüresedett munkácsi püspöki széket adományozta neki.13

A kinevező iratba ugyanakkor bekerült egy olyan kitétel, mely hosszú évtizedeken át zajló vitához vezetett a munkácsi és az egri püspökök között. Kollonichnak ugyanis az volt a meggyőződése, hogy a munkácsi egyházmegye papjainak és népének reformja csak egy latin püspök szoros ellenőrzése alatt mehet végbe. Ezért javasolta azt a már említett Einrichtungswerkben, hogy a munkácsi püspök kerüljön az egri püspök joghatósága alá. Ez bekerült De Camillis kinevező okmányába is, jóllehet ő ennek igazi jelentőségét még nem értette meg. 1690 áprilisában a görög püspök útnak indult, hogy birtokba vegye egyházmegyéjét. Kollonich Benkovich Ágoston püspökre és Klobusiczky Ferencre, a Rákóczi-birtokok kormányzójára bízta. Amikor a leleszi prépostságban Benkovich találkozott De Camillis-szel és elolvasta a kinevező okmányt, megdöbbent azon, hogy az apostoli vikáriust egy egyházmegyés püspök alá rendelték. Benkovich azonnal megértette a helyzet súlyosságát és azt javasolta De Camillis-nek, hogy senkinek se mutatássá meg a dokumentumot. A naiv De Camillis azzal próbálta megnyugtatni Benkovich püspököt, hogy a püspök, akinek alárendelték, nem más mint maga Kollonich. Nyilván arra gondolt, amit Kollonich még Rómában mondott neki a munkácsi egyházmegye Kalocsának való alárendeltségéről. Elképzelhető, hogy Kollonich nem is volt tudatában annak,

13 HODINKA, A munkácsi görög-kalholikus püspökség története, 406-414.

113