Fodor György - Török József - Tusor Péter (szerk.): Felekezetek az Igazság szolgálatában: történelem, teológia, önazonosság (1500-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 34. (2009)

II. Egyházi autonómia és episzkopátus Erdélyben-Magyarországon (Church Autonomy and Episcopacy in Transylvania-Hungary) - Véghseő Tamás: Az unió ügye Magyarországon a 17. század második felében: Kollonich Lipót bíboros és a munkácsi püspökség betöltésének kérdése

hogy az apostoli vikáriusok, in partibus infidelium címzetes püspö­kökként, csak a Szentszéknek voltak alárendelve, míg a missziós ügyekben jártas Benkovich azonnal felfedezte a császári kinevező iratban rejlő belső önellentmondást.14 Püspöki működésének évei alatt De Camillis arra törekedett, hogy érvényre juttassa azt az elképzelését, hogy ő közvetlenül Kollonichnak van alárendelve, aki egyébként is biztos támasza volt. Egy 1693-ban Wiznickij Bazil pap és Sáfár Teodor munkácsi várkapitány konfliktusa ügyében kiadott dokumentumban De Camillis Kollonich kalocsai érsek erdélyi általános helynökének nevezi magát.15 16 Ennek a kánoni viszony­nak az alapja nem világos, úgy tűnik inkább azt tükrözi vissza, amit Kollonich Rómában ígért De Camillisnek. Az egri püspökkel folyta­tott vitájában Kollonich elméletben az Egernek való alárendeltséget támogatta és azt tartotta szükségesnek, de a gyakorlatban nem eről­tette a dolgot, hogy ne vegye kedvét a körülményektől egyébként is meggyötört De Camillisnek. Ez a fajta pragmatizmus Kollonich jel­lemző tulajdonsága volt, amit kifejezésre juttatott nem csak a görög katolikus egyház ügyeiben, hanem más esetekben is. A gyakorlatias Kollonich tudatában volt annak, hogy az unió sorsa nagyrészt attól függött, hogy az egyesült papság megkapja az egyházi kiváltságokat és mentességeket. Jóllehet mindez már 1646-ban az ungvári unió megkötésekor feltételként rögzítésre ke­rült, megvalósítására a következő évtizedekben nem történt komo­lyabb kísérlet. De Camillis érkezése, mint egy új korszak kezdete, al­kalmas pillanatnak tűnhetett a kérdés napirendre tűzésére. Formáli­san De Camillis kérte az uralkodót az egyházi kiváltságok és mentes­ségek biztosítására, de a kulisszák mögött nyilvánvalóan Kollonich irányította a kezdeményezést. De Camillisnek kellett viszont a figye­lem középpontjában állnia, mivel egy ilyen horderejű kezdeménye­zés jelentősen segíthette az új környezetbe való beilleszkedését. Lát­va törekvéseit a görög katolikus papok megláthatták benne a nyájá­ért buzgólkodó főpásztort, aki javítani akarja életkörülményeiket. 1692-ben az uralkodó kiadta a görög katolikus papság kiváltságait és mentességeit biztosító oklevelet,11’ Kollonich pedig - élve világi jogköreivel — támogatta a császári szándék gyakorlati végrehajtását. 14 HODINKA, A munkácsi görog-kalholikus püspökség okmánytára, 297-299. 15 PL Acta Radicalia, Classis X, Nr. 196, 53. cs„ föl. 80-81. 16 HODINKA, A munkácsi görög-kalholikus püspökség okmánytára, 347-350. 114

Next

/
Thumbnails
Contents