Fodor György - Török József - Tusor Péter (szerk.): Felekezetek az Igazság szolgálatában: történelem, teológia, önazonosság (1500-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 34. (2009)

II. Egyházi autonómia és episzkopátus Erdélyben-Magyarországon (Church Autonomy and Episcopacy in Transylvania-Hungary) - Véghseő Tamás: Az unió ügye Magyarországon a 17. század második felében: Kollonich Lipót bíboros és a munkácsi püspökség betöltésének kérdése

val, valamint egész Magyarország közigazgatási és gazdasági reformjának kérdésével. Kollonich bíboros vezetése alatt különbizottság alakult, mely 1688-ban kidolgozta a híres Einrichtungswerket. A dokumentum - mint modernizációs kísérlet - a politika, a gazdaság, a közigazgatás, a vallásügy, az igazságszolgáltatás és a hadsereg kérdéseivel foglalkozik, s konkrét megoldási javaslatokat tartalmaz. Még ugyanabban az évben Kollonich a kalocsai érsekség élére kerül, pápai engedéllyel megtartva a győri püspökséget is. A kilencvenes években újabb feladatokat a Bécsi udvari Kamara és a Titkos Tanács vezetésében. 1695-ben jut el egyházi karrierjének csúcspontjára, a magyar katolikus hierarchia élére: Széchényi György prímás halála után a császár őt nevezte ki az esztergomi érsekség élére. Magyarország prímásaként a korábbi évtizedekből megmaradt buzgó- sággal és ellenvetést nem ismerő lendülettel valósította meg elképzeléseit a politikában és az egyházi kérdésekben egészen az 1707-ben bekövetkezett haláláig.

II. Kollonich és az unió kérdése De Camillis munkácsi kinevezése előtt

Ezen rövid összefoglalás után szeretném figyelmünket a magyar királyság északkeleti területein kifejtett uniós tevékenységére fordítani, eltekintve ez alkalommal a románok és a szerbek között végzett hasonló és nagyon fontos kezdeményezéseitől.

Mindenekelőtt fel kell tennünk a kérdést: miért érdekelte egyáltalán Kollonichot az unió ügye? Véleményem szerint a választ a Trident utáni katolikus egyház általános helyzetében kell keresnünk. Kollonich ugyanis akkor kezdte egyházi pályafutását, amikor a katolikus egyház már kiheverte a reformáció okozta megrázkódtatást és képessé vált útjára indítani a katolikus megújulás programját. A tridenti szemináriumokban és tridenti szellemiségben nevelkedetett katolikus klérus megerősödött meggyőződésében és öntudatában, s immáron rendelkezett azokkal az eszközökkel, melyek fokozták tevékenységének hatását. A védekezés kora lezárult. A katolikus egyház képessé vált arra, hogy terjeszkedjen és pozíciókat szerezzen: nem csak a protestánsok, de az ortodoxok rovására is.

Ha tehát választ keresünk Kollonich érdeklődésének miértjére, azt is mondhatjuk: nem tehetett mást. Tridenti szellemiségű főpapként, aki nagyon komolyan vette főpásztori hivatását, nem tehette

109